Nézzük mindennek a jó oldalát… Mert van, most is, csak kicsit jobban bele kell gondolni! Az aktuális kormány működési mechanizmusát minden legalább résnyire nyitott szemű ember ismeri: alapszabály, hogy aki nincs velük, az ellenük van, és hogy ha nincs rá törvény, hogy azt csináljanak, amit akarnak, akkor összeütnek egyet gyorsan!… Tovább olvasom
Olvasom a hírt, mely szerint Orbán Viktor miniszterelnök felszólította Pintér Sándor belügyminisztert, hogy minden, rendelkezésére álló törvényes eszközzel akadályozza meg az amerikai székhelyű, szélsőséges, fajvédő National Policy Institute október 3. és 5. közötti, Budapestre tervezett konferenciáját. Gondoltam, pezsgőt kéne bontani, mert mióta Orbán Viktor neve felmerült a magyar politika életében,… Tovább olvasom
Naponta hallom az elégedetlenkedő embereket, és nem értettem: ha mindenki ennyire utálja azt, ami ebben az országban folyik, akkor hogy a fenébe lett meg a “bűvös kétharmad”?!?Na jó – egy részét sejtem… biztosították már az előző ciklus törvényeivel. De köszönöm, hogy az ellenzék ilyen szépen elmagyarázta… mert ha ők az… Tovább olvasom
Nem vagyok magyar, nem vagyok polgár, nem vagyok hazafi – és mint ma sikerült megtudjam: már újságíró sem vagyok! Az ember mindig tanul valamit – már ha embernek még mondhatom magamat… Számomra ez a alap, ez az etalon! Minden más csak blabla! “Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben, Ember lenni mindég,… Tovább olvasom
Hát így megy ez itt, kérem! Mert ha valaminek meg kell lenni, akkor meg kell lenni – aki mást mond, az hazudik! Ha egyszer Orbán emlékművet akar, akkor emlékmű lesz! Hogy mitől volt ez neki olyan fontos? Ki tudja… Földi halandó nem képes már követni gondolatmenetét. Kell! Mert csak!
“Magyarkodni” – az elmúlt évek egyik legérdekesebb új szava… Tarsollyal, meg Árpádsávokkal felvértezve hirdetni az igét (amely ráadásul alapvetően egy cselekvést kifejező fogalom lenne) – ez ma nagyon “menő”. A tiszta, érthető magyar beszéd, a magyar nyelv helyesírása már nem feltétlenül tartozik az elvárások közé… hát persze, hiszen a “magyar”… Tovább olvasom
– Ez fantasztikus! – kiált fel mellettem egy fiatalember… Én pedig már-már pánikszerűen menekülnék: hírhedt arachnofóbiásként azzal kellett szembesülnöm, hogy hatalmas óriáspókok másznak fel a Gellérthegy oldalán! Szerencsére nem valami űrből érkezett szörnyek szállták meg a hegyoldalt – csupán egy különleges látnivalóba csöppentem bele: a Herman Ottó év egyik legkiemelkedőbb… Tovább olvasom
Szavakat még mindig nem találok – hát képekkel búcsúzom… “Na jól van, csináljuk” – szoktad mondani, és mi csináljuk is tovább, de nélküled már nem ugyanaz! Más útra indultál… Vezessen a fény!
Úgy kell nekem, miért szeretem?!? A többség simán elment volna mellette a Facebook idővonalán, nekem azonban rá kellett kattintani: „A túlértékelt József Attila helyett olvassunk Kosztolányit”! Mi van? Lehet egy József Attilát túlértékelni? Különösen ma, amikor verset, vagy akár szépirodalmat – de lassan már ponyvát is – csak elvétve olvasnak… Tovább olvasom
Menni vagy nem menni? Hosszan tanakodtam, hogy menjek-e a Szabadság koncertjére… Lehet, hogy az én ízlésemmel van baj, de nekem kicsit bizarr volt a megemlékezésnek ez a módja – pedig magam sem hajlok a jajveszékelve emlékezés felé. De a tisztelet, az ünnepélyesség, és annak tudatosítása, hogy egyáltalán kiről-miről szól az… Tovább olvasom