Kísért a múlt!

Nem érdekel, hogy ezrek, százezrek, vagy milliók vesztek oda a koncentrációs táborokban – mert az Egy is sok, a Tíz már rengeteg, és az összes többi adat olyan érthetetlen borzalom, amit emberi agy – és lélek – képtelen felfogni is, nemhogy feldolgozni! Az erről szóló megemlékezéseket én mégis erőltetettnek, és… Tovább olvasom

Amikor lilul a fejed már a zöldektől is…

Értem én – és maximálisan tisztelem – hogy végső erejükig próbálja az emberek egy csoportja megvédeni a Városligetet, nekem is, és a gyerekeimnek, unokámnak is! Hálás is vagyok érte, ha a módszerekkel nem is értek mindig egyet – de lássuk be: a “gépezet” működése sem az etikus döntésektől bűzlik, így… Tovább olvasom

Embernek lenni – nagyon nehéz!

Nem vagyok magyar, nem vagyok polgár, nem vagyok hazafi – és mint ma sikerült megtudjam: már újságíró sem vagyok! Az ember mindig tanul valamit – már ha embernek még mondhatom magamat… Számomra ez a alap, ez az etalon! Minden más csak blabla!  “Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben, Ember lenni mindég,… Tovább olvasom

Mindenkinek érdeme szerint

  Szép gondolat! Engem elsőként az érdekelne, hogy ki is az a Mindenki? Én például beletartozom-e ebbe a nehezen definiálható csoportba? – már csak a miheztartás végett is… Mert azt már rég tudom, hogy polgár – az nem vagyok! Ehhez kevés a tisztes polgári lét és öntudat, szükségeltetett hozzá, hogy… Tovább olvasom