Sokszor írtam már arról, hogy értékeljük a pillanat varázsát… Hogy örüljünk a mának, az apróságnak tűnő kis csoda-morzsáknak – mert nem tudjuk, mit hoz a holnap! Egy rossz döntés, egy rossz mozdulat, egy szerencsétlen véletlen elég ahhoz, hogy egyáltalán ne legyen holnap! És innen nézve még a rossz is jobb, mert azt mindig követi valami,…
„Jézus mondja: Én vagyok a mindenek fölött való fény. Én vagyok a Mindenség; a Mindenség belőlem jött elő, és a Mindenség hozzám jutott. Hasítsatok szét egy fadarabot: én ott vagyok. Emeljetek fel egy követ: ott megtaláltok engem.” Az idézet Tamás Evangéliumából való. Valahogy mindig ezt éreztem… Egyszerűen biztos voltam benne, hogy kell legyen egy Univerzális…
“Porból vétettünk, s azzá leszünk!” A két végpontot olyan védtelen és kiszolgáltatott időszak kíséri, amely során óhatatlanul szükségünk van mások segítségére. Mindegy, hogy Isten vagy az evolúció számlájára írjuk, de ahogy az emberi test, úgy az emberi lét is tökéletesre van alkotva! Amikor világra jövünk anyánk testéből még szüleink jelentik a biztonságot: etetnek, védenek, tanítanak…
Haraggal teli világunk egyik legfontosabb szava lehetne – de valahogy nehezen születik meg. Talán rossz helyen keressük! Saját bűneinkre ott a keresztény bűnbocsánat, de önmagunkat az egyház nélkül is hajlamosak vagyunk könnyedén felmenteni. Másnak azonban nehezen ítéljük oda… Pedig: ezzel magunkat láncoljuk sérelmeinkhez! Erre nincs bocsánat! És valóban… saját életemből is számtalan olyan dologról tudnék…
Idén nem esett az eső, Így kordonok közt gyűlt a nép. Szívemre kokárdát tűztem, De úgy éreztem: ebből elég! Hívott a tavasz szelleme, Ünnepbe mártotta lelkemet Indultam is volna gyorsan, Ám valami fékezte léptemet! Jobbra színpadok sora várt, Rajtuk hangzatos szólamokkal, Harsányan mosnák agyamba, Hogyan tarthatok a “jókkal”! Balra csend honolt és béke. Erdő, rét,…
Talán egy tüsszentés ideje, némi orrfújással! Szerencsés esetben egy konzerv kinyitása… Talán a tűzijáték a szülinapi tortán! Bevallom, erősen gondolkodnom kell, hogy mi tarthat negyven másodpercig – ami víz alá nyomott fejjel talán hosszúnak (ámde többnyire kibírhatónak) tűnő időtartam, azért általában mégis meglehetősen rövid: csupán egy hosszabb pillanat! A harkovi gyerekek azonban tudják: pont ennyi…
…ha nem tudnád! – Vajon Nóra sensei is karate ruhában jön?– Nem hiszem, mert hát: ő a család! – figyeltem fel mosolyogva a két aprócska fiú párbeszédjére, miközben gyülekeztünk, hogy utolsó útjára kísérjük Kurdi Gábort, a Shihant, a hazai ShitoRyu karate egyik atyját. A két fiúcska talán tíz éves sem volt, de nekik még megadatott,…
Most, hogy végre biztonságban vannak gyerekeink, hiszen fóliába bújtatták a kényesnek gondolt könyveket (Az ember tragédiája szerencsére megúszta – Madách homoszexualitása csak szóbeszéd, nem nyert igazolást!), és végre meggátoltuk, hogy a belvárosban évente egyszer színes, de esetleg szokatlan öltözetben vonuljanak emberek (így legfeljebb csak a futóversenyek, békemenetek, esetleg a diplomáciai konvojok korlátozzák őket a mozgásban……
…de persze: így is szeretlek! Épp csak érzékem van hozzá, hogy rosszkor legyek rossz helyen, hogy én álljak a leghosszabb sorba, de mögém már senki… hogy az orrom előtt záródjanak be az ajtók, menjen el a jármű, a pénztáros… Szerencsére ahhoz is van érzékem, hogy ezekből a bosszúságokból kihozzak valami jót! Azt hittem, ez ma…
Örömmel hallom, hogy az elmúlt ötvenegynéhány év temérdek borzalmát megtapasztalva végre van egy kormány, amelyik zászlójára tűzi a gyermekek védelmét! Boldogan nyugtázom, hogy lám, akad még, akinek ez is fontos! Jó, talán nem holmi magasztos gondolatok hatására, de bánom is én, mi a motiváció, ha végre érdemben tesz valaki valamit – merthogy tennivaló az akadna…