Szia – te ember vagy?

– Szia! – köszöntem rá a fiúra, aki mögémparkolva épp kiszállt az autójából. Rám nézett, de szóra sem méltatott, így én is gyorsan túlléptem a dolgon és haladtam tovább az utamon. – Szia! – hallottam hirtelen egy bátortalan hangot, amikor elmentem mellette… Ezek szerint mégis hallotta a köszönésem, de csak most vette észre a táskát …
Continue reading Szia – te ember vagy?

Sírvanevetős történet

Gondolkodtam, megosszam-e a nyilvánossággal ezt a történetet – de hát: ez az én blogom, az én történetem, és ez annyira én vagyok, hogy simán itt a helye! Azt még “kisgida koromban” megtanultam, hogy az arcfestő felszerelés egyik fontos kelléke az ülőpárna. Valahol az festék-ecset és az ecsettál között helyezkedik el a rangsorban, hiszen vizet bármiben …
Continue reading Sírvanevetős történet

Hétker

Gizi néni magányosan éldegél egy körfolyosós ház földszinti lakásában. Ajtaját messziről jelzi a rengeteg növény, amelyeket minden reggel szertartásosan végig locsolgat. Állítólag beszél is hozzájuk, de ez valószínűleg csak pletyka. Talán kicsit bogarasnak tűnik, mégis mindenki szereti, ami érthető: mindig mosolyog, mindenkihez van egy jó szava, és bár már nyugdíjas, mégis állandóan sürög-forog! Korábban raktárt …
Continue reading Hétker

Terézanyu

– Mi vagy te, valami Teréz anya? – szegezte nekem a kérdést egy barátom, nem annyira elismerésnek szánva, inkább a “hülye” egyfajta diszkrét szinonimájaként. Nevettem rajta. Mit tudom én, ki vagyok – csak teszem, amit jónak gondolok, akkor is, ha ez szembe megy a szokással.  Akkor éppen festeni készültem: a pandémia miatt gyerekek arcára nem …
Continue reading Terézanyu

Vedd észre!

Nem szeretem a reklámokat! Önmagamat pedig különösen nehezemre esik reklámozni. Igen, tudom: néha szükséges rosszként meg kell tenni… Végre volt egy fél szabadnapom, gondoltam: csinálok a könyvemhez egy videós ajánlót. Nos, nem az lett belőle! Ha van két perced ajándékba: nézd meg! És mert a videó csupán másfél perc: még pont marad annyi időd, hogy …
Continue reading Vedd észre!

Lámpányi boldogság

Láttam, ahogy közeledett felém a kereszteződésben. A kis pohár a kezében félreérthetetlenül jelezte, hogy valamit jó lenne, ha végre dobnának bele… Elmosolyodtam: túl vagyok a tankoláson, a bevásárláson, szerintem ezúttal nem kizárt, hogy nála van több pénz! – Sajnos most nem tudok segíteni… – mosolyogtam rá eltitkolva a helyzet komikumát, de azért őszinte sajnálattal. A …
Continue reading Lámpányi boldogság

Sajtószabadság – magyarosan

Azt mondják: itt márpedig jogállam, és sajtószabadság van! És én nagyon szeretnék hinni  ebben, ahogy abban is, hogy egy demokratikusan az ország élére megválasztott csapat nem hazudhat egy ilyen fontos dologban! Mondjuk, másban sem! Csak… – valahogy én mást tapasztalok! Van-e szabad sajtó ott, ahol a közszolgálat sokmillió (adó)forintból fenntartott intézményei által közölt hírek szerint …
Continue reading Sajtószabadság – magyarosan

Kuss legyen: itt szólásszabadság van!

– Mit rinyálsz? Azt írsz, amit akarsz… – vágják időnként a fejemhez, ha meg merem kérdőjelezni a szabadság, a demokrácia jelenlétét. Márpedig ez gyakorta megesik, az idézet azonban a legenyhébbek közül való, minden jelzőtől megcsonkítva, pedig igen választékosan szoktak megnevezni… Igazuk lenne? Szeretném hinni, hogy igen! Hogy tényleg csak én látom rosszul, hogy én túlzom …
Continue reading Kuss legyen: itt szólásszabadság van!