Idén nem esett az eső, Így kordonok közt gyűlt a nép. Szívemre kokárdát tűztem, De úgy éreztem: ebből elég! Hívott a tavasz szelleme, Ünnepbe mártotta lelkemet Indultam is volna gyorsan, Ám valami fékezte léptemet! Jobbra színpadok sora várt, Rajtuk hangzatos szólamokkal, Harsányan mosnák agyamba, Hogyan tarthatok a “jókkal”! Balra csend honolt és béke. Erdő, rét,…
Néhány ember szerint „Index-hiszti” van… Tényleg csak ennyi lenne? Pár napja az egyik gyerekem a Keleti pályaudvarnál haladt keresztül és meglepve látta, hogy harsány tüntetés szerű valamibe cseppent bele. Fel is hívott egyből, hogy mi ez, mi történik épp körülötte?!? Nem tudtam megmondani! Mostanában túl sokat dolgozom, talán csak lemaradtam az eseményekről… De – mi sem…
Azt mondják: itt márpedig jogállam, és sajtószabadság van! És én nagyon szeretnék hinni ebben, ahogy abban is, hogy egy demokratikusan az ország élére megválasztott csapat nem hazudhat egy ilyen fontos dologban! Mondjuk, másban sem! Csak… – valahogy én mást tapasztalok! Van-e szabad sajtó ott, ahol a közszolgálat sokmillió (adó)forintból fenntartott intézményei által közölt hírek szerint…
– Mit rinyálsz? Azt írsz, amit akarsz… – vágják időnként a fejemhez, ha meg merem kérdőjelezni a szabadság, a demokrácia jelenlétét. Márpedig ez gyakorta megesik, az idézet azonban a legenyhébbek közül való, minden jelzőtől megcsonkítva, pedig igen választékosan szoktak megnevezni… Igazuk lenne? Szeretném hinni, hogy igen! Hogy tényleg csak én látom rosszul, hogy én túlzom…
Hogy hogyan lett a nyest a szólásszabadság szimbóluma? Nézz utána, és kiderül a disznóság! (Kezdetnek: Olvass itt és utána esetleg itt) Na jó… Sinkovics Gábornak – harminc évnyi Nemzeti Sport után – azért írták(!) át egy publicisztikában a sertéstelepet nyesttelepre, mert előtte pár héttel robbant ki Kósa mamájának sertéstelep-botránya… Azóta már repülni is megtanult –…
A rabszolgatörvény – hülyeség! Egy felfújt lufi… ami jót pukkant! A dolgozók egy jelentős része eddig is több, mint 400 órát túlórázott és örült, ha viszonylag pontosan elszámolták, vagy lecsúsztatta… A munkáltatók pedig eddig is megtalálták a módját, hogy lepapírozzák a túlmunkát, ahogy abban is kellően kreatívok voltak, hogy rákényszerítsék erre dolgozóikat. Most van rá…
Nem temetni jöttem a demokráciát… Miért is tenném? Hiszen itt minden rendben van! Szabadság, béke… még én is járathatom a szám! Igaz, onnan szoktam tudni, hogy egy-egy blogbejegyzésem kikerült valahova, hogy az 500. olvasás után azonnal megjelennek a gyalázkodó bértolnokok! És igaz, néha vannak érthetetlen megtorlások: vagyonvizsgálatok, rejtélyesen megtagadott útlevél, folyamatos hatósági fricskák… Talán csak…
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bevallom, nehezemre esik ez a megszólítás, mert azt gondolom: ön méltatlan erre a címre – de én úgy tanultam, hogy az ország első emberének ez akkor is jár, ha nekem nem szimpatikus, vagy ha arra érdemtelen! A választók döntését illik tisztelni, még akkor is, ha meglehetősen tisztességtelen módon lett megkérdezve véleményük… Úgy…
Arra ébredtem, hogy lelépett az N1 Tv stábja. Még tán szürcsöltem a kávémat, mikor kiderült, hogy a ZOOM Hírmestere – a Népszabadság utolsó főszerkesztője – elhagyja a fedélzetet. Nem tudom, süllyed-e a hajó (a színvonal egy év alatt a semmiből szökött az egekbe – majd mostanában csúszkált lefelé…). Mire mindebből ocsúdni próbáltam, már indultak is…
– A pofátlanság netovábbja!!! – Pár cifra káromkodás közepette ez volt az első reakcióm arra a felvételre, amelyen Orbán Viktortól próbáltak érdemi választ kapni néhány – a közvéleményt intenzíven érdeklő, és az emberek ezreinek húsbavágó – kérdésre. Nem tudom, melyik háborított fel jobban: az a tény, hogy a miniszterelnök „csúnya dolognak” és egyben „kollektív zaklatásnak”…