Hogy mi köze a korcsolyának a focihoz? Vagy mindkettőnek az épülő házakhoz? Elárulom!
Mindig imádtam a korcsolyát! Még Vitray tolmácsolásával kezdtem gyönyörködni benne és lelkesen szurkoltam sportolóinknak! Illetve… mostanában már ott tartunk, hogy a Kósa Lajos vezette szövetség öt induló versenyzőjéből már csak egyetlen magyar sportoló fért be a keretbe, és még egy akad, aki legalább a nyelvünket beszéli! Hogy mit jelent egy tehetséges gyermekből élsportolót nevelni és ezek után ilyennel szembesülni… Ne akarjunk gondolkodni: maradjunk inkább csak szurkolók! Igaz, így kicsit nehezebb azonosulni velük, hiszen lehet, hogy csodásan futják a kürt, de mennyivel állnak majd közelebb hozzám, mint mondjuk a japánok? Még győzelem esetén sem képesek megszólítani azokat, akik példaképként kéne rájuk nézzenek, legfeljebb akkor, ha a Ferencváros focistái épp nélkülözni tudják a tolmácsukat!
Persze, utóbbi biztos nincs egyedül, hiszen ott is a világ minden tájáról akad sportoló – épp csak az „agyonhájpolt” magyar fociakadémiákról érkeznek kevesen… Ha valaki mégis helyzetbe kerül, mert másodedzőként be kell ugorjon az éppen kibukott külföldi főnöke helyére és bámulatos csodát csinál a csapattal, akkor azért kell mennie, mert „ő csak egy magyar, ide profi kell”! A szakértelmet valahogy mostanában mindenki úgy kezeli, mint ördög a tömjénfüstöt – de ez egy másik történet!
„Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját” – harsogták a kék megmondó-plakátok. Egy kicsit nehezen értelmezhető, hogy ezek kihez is szólnak, hiszen úton-útfélen azt láthatjuk, hogy az állam – avagy: az államot megtestesítő kormányzat-közeli személyek – folyamatosan maguk tesznek róla, hogy a magyar embereket háttérbe szorítsák! Persze, tudom: „…ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok!” Így hát „Mi magyarok” legfeljebb konzultálni tudunk, másra aligha vagyunk képesek, és azt is csak akkor, ha időben visszaküldjük a választ…
Azt meg tudom érteni, hogy a népesség fogyásával – ami sajnos nem csak kevesebb születést és a magyar viszonyok között érhetően emelkedett idő előtti halandóságot rejti magában, de a jelentős kivándorlást is. Vannak munkakörök, amelyeket egyszerűen nem tudunk másképp betölteni! Mert ugye: egy jó villanyszerelő, szobafestő, lakatos vagy épp gázszerelő vagy már a milliárdosok szűk körét bővíti, vagy az angol, német, bármi más nyelvterületen élők számára nyújtja a szolgáltatásait. Így itthon alig maradt, aki megcsinálja a csapot vagy a kapcsolót! És a piszkos munkát is – építőipar, ételszállítás, pénzmosás – külföldiekkel kell megoldani, mert valaki mégiscsak meg kell csinálja ezeket is!
Ennek köszönhetően az építkezések mostanra valóban erősen hasonlítanak a magyar korcsolya vagy épp a Fradi focicsapatának (hogy a két kiemelt példánál maradjak, bár lenne még bőven kit írnom) eligazításához: magyar szót (az „igenis, főnök”-ön kívül) legfeljebb akkor hallani, ha takarítást kérnek… Lehet, hogy errefelé ezt jelenti az európaiság…
Azt is értem, hogy a hajdani vas- és Aczél országából most épp akkumulátor-nagyhatalom leszünk, ami ugyan tönkreteszi azokat az értékeket – táj, levegő, víz… – amelyeket eddig messze földön irigyeltek tőlünk, de legalább munkát ad az embereknek (egészség helyett). Legalábbis addig, amíg betanítják az ide érkező migránsokat külföldi munkaerőket a saját posztjukra, hogy dolguk végeztével a biztonsági őrök tömegével kísérjék ki őket a gyárkapun!
Mert itt Magyarországon valóban: senki nem veheti el a magyarok munkáját! – mondta a kormányzat és ők sosem hazudnak (ezt is mondták)!
Legfeljebb vagy eleve nekik szánják ezeket a munkákat, vagy rávesznek minket, hogy önként adjuk oda… De nem: elvenni tényleg nem vehetik!
