| |

Nem veheted el! Érted?

Hogy mi köze a korcsolyának a focihoz? Vagy mindkettőnek az épülő házakhoz? Elárulom!

Mindig imádtam a korcsolyát! Még Vitray tolmácsolásával kezdtem gyönyörködni benne és lelkesen szurkoltam sportolóinknak! Illetve… mostanában már ott tartunk, hogy a Kósa Lajos vezette szövetség öt induló versenyzőjéből már csak egyetlen magyar sportoló fért be a keretbe, és még egy akad, aki legalább a nyelvünket beszéli! Hogy mit jelent egy tehetséges gyermekből élsportolót nevelni és ezek után ilyennel szembesülni… Ne akarjunk gondolkodni: maradjunk inkább csak szurkolók! Igaz, így kicsit nehezebb azonosulni velük, hiszen lehet, hogy csodásan futják a kürt, de mennyivel állnak majd közelebb hozzám, mint mondjuk a japánok? Még győzelem esetén sem képesek megszólítani azokat, akik példaképként kéne rájuk nézzenek, legfeljebb akkor, ha a Ferencváros focistái épp nélkülözni tudják a tolmácsukat!

Persze, utóbbi biztos nincs egyedül, hiszen ott is a világ minden tájáról akad sportoló – épp csak az „agyonhájpolt” magyar fociakadémiákról érkeznek kevesen… Ha valaki mégis helyzetbe kerül, mert másodedzőként be kell ugorjon az éppen kibukott külföldi főnöke helyére és bámulatos csodát csinál a csapattal, akkor azért kell mennie, mert „ő csak egy magyar, ide profi kell”! A szakértelmet valahogy mostanában mindenki úgy kezeli, mint ördög a tömjénfüstöt – de ez egy másik történet!

Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját” – harsogták a kék megmondó-plakátok. Egy kicsit nehezen értelmezhető, hogy ezek kihez is szólnak, hiszen úton-útfélen azt láthatjuk, hogy az állam – avagy: az államot megtestesítő kormányzat-közeli személyek – folyamatosan maguk tesznek róla, hogy a magyar embereket háttérbe szorítsák! Persze, tudom: „…ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok!” Így hát „Mi magyarok” legfeljebb konzultálni tudunk, másra aligha vagyunk képesek, és azt is csak akkor, ha időben visszaküldjük a választ…

Azt meg tudom érteni, hogy a népesség fogyásával – ami sajnos nem csak kevesebb születést és a magyar viszonyok között érhetően emelkedett idő előtti halandóságot rejti magában, de a jelentős kivándorlást is. Vannak munkakörök, amelyeket egyszerűen nem tudunk másképp betölteni! Mert ugye: egy jó villanyszerelő, szobafestő, lakatos vagy épp gázszerelő vagy már a milliárdosok szűk körét bővíti, vagy az angol, német, bármi más nyelvterületen élők számára nyújtja a szolgáltatásait. Így itthon alig maradt, aki megcsinálja a csapot vagy a kapcsolót! És a piszkos munkát is – építőipar, ételszállítás, pénzmosás – külföldiekkel kell megoldani, mert valaki mégiscsak meg kell csinálja ezeket is!

Ennek köszönhetően az építkezések mostanra valóban erősen hasonlítanak a magyar korcsolya vagy épp a Fradi focicsapatának (hogy a két kiemelt példánál maradjak, bár lenne még bőven kit írnom) eligazításához: magyar szót (az „igenis, főnök”-ön kívül) legfeljebb akkor hallani, ha takarítást kérnek… Lehet, hogy errefelé ezt jelenti az európaiság…

Azt is értem, hogy a hajdani vas- és Aczél országából most épp akkumulátor-nagyhatalom leszünk, ami ugyan tönkreteszi azokat az értékeket – táj, levegő, víz… – amelyeket eddig messze földön irigyeltek tőlünk, de legalább munkát ad az embereknek (egészség helyett). Legalábbis addig, amíg betanítják az ide érkező migránsokat külföldi munkaerőket a saját posztjukra, hogy dolguk végeztével a biztonsági őrök tömegével kísérjék ki őket a gyárkapun!

Mert itt Magyarországon valóban: senki nem veheti el a magyarok munkáját! – mondta a kormányzat és ők sosem hazudnak (ezt is mondták)!

Legfeljebb vagy eleve nekik szánják ezeket a munkákat, vagy rávesznek minket, hogy önként adjuk oda… De nem: elvenni tényleg nem vehetik!

Ha tetszett, add tovább:

Discover more from MammyPress Média

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Similar Posts

  • |

    Bocsánat…

    Haraggal teli világunk egyik legfontosabb szava lehetne – de valahogy nehezen születik meg. Talán rossz helyen keressük! Saját bűneinkre ott a keresztény bűnbocsánat, de önmagunkat az egyház nélkül is hajlamosak vagyunk könnyedén felmenteni. Másnak azonban nehezen ítéljük oda… Pedig: ezzel magunkat láncoljuk sérelmeinkhez! Erre nincs bocsánat! És valóban… saját életemből is számtalan olyan dologról tudnék…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Kis esti magyarkodás – egy EB kapcsán

    „Magyarkodni” – az elmúlt évek egyik legérdekesebb új szava… Tarsollyal, meg Árpádsávokkal felvértezve hirdetni az igét (amely ráadásul alapvetően egy cselekvést kifejező fogalom lenne) – ez ma nagyon „menő”. A tiszta, érthető magyar beszéd, a magyar nyelv helyesírása már nem feltétlenül tartozik az elvárások közé… hát persze, hiszen a „magyar” az rovásírást szívott magába az…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Meghalt Mátyás…

    …oda az igazság! – Istenem, hányszor hallottam ezt nagyanyámtól, ha gyerekként igazságtalannak vélt dolgot reklamáltam! Sokáig nem is értettem, mit jelent, de ahogy megtanultam olvasni, eljutottak hozzám Mátyás királyunk legendás történetei. Némelyikre még ma is emlékszem, vicces, tanulságos történetek voltak… szerettem őket! Egy időre talán el is hittem, hogy volt valaha egy királyunk, akinek uralkodása…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Kockakő és rendszerváltás

    „Járom az utam, a macskaköves utam…” – énekelte Vámosi János hajdanán a szüleim, nagyszüleim legnagyobb örömére! A kellemes dallam az igen kellemetlen valóságot jelentette akkoriban: a frissen bizonyára szép és praktikus kövek az idő múlásával megkoptak, és nem csak csúnyák, de balesetveszélyesek is lettek! Legfeljebb arra volt praktikus, hogy a Péterfy kórház környékén a szülni…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Ércnél maradandóbb

    Van egy festegetős „kihívásom”: minden napra kapok egy szót és én esténként szorgosan megfestem. A mai feladat: József Attila. Testhezálló: kicsi korom óta nagy rajongója vagyok! Vele nőttem fel, számtalanszor mutatott iránytűt számomra, gyakorlatilag az egyetlen állandó pont az életemben! Eszembe jutott egy gondolatot róla, amit megosztanék veletek. Élete során nem sokra tartották. Akadtak ugyan…

    Ha tetszett, add tovább:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük