…oda az igazság! – Istenem, hányszor hallottam ezt nagyanyámtól, ha gyerekként igazságtalannak vélt dolgot reklamáltam! Sokáig nem is értettem, mit jelent, de ahogy megtanultam olvasni, eljutottak hozzám Mátyás királyunk legendás történetei. Némelyikre még ma is emlékszem, vicces, tanulságos történetek voltak… szerettem őket! Egy időre talán el is hittem, hogy volt valaha egy királyunk, akinek uralkodása…
Köszönöm, hogy már az első számoktól kezdve bekerültem egy időhurokba, és újra tizenéves tininek érezhettem magamat. Nem csak egyszerűen a kort idézted meg, de úgy ugráltam és énekeltem, mintha tényleg fiatalabb lennék bő három évtizeddel… Köszönöm, hogy negyven éve hallgatom a dalaid, és még mindig ugyanazt érezhetem alattuk, mint egykor…! Mert – és ezt is…
Egy régi budapesti képeket felvonultató csoportban futottam bele kedvenc játékboltom egy korabeli fotójára. Elöntött a nosztalgia, annak ellenére, hogy az egyetlen játék, amit innen kaptam – egy 360 Ft-os alvóbaba – az idők folyamán anyám emlékezetében már 500 Ft volt (mint akkoriban nagyanyám nyugdíja!), és többször lett fejemhez vágva, mint ahány szál haja volt a…
…kérem, maga nem normális! – vágtam rá rögtön gyerekkorom mondókájának folytatását, amelyet valaha gyöngyöző kacajok közepette harsogtunk a suliban. Nem is sejtettem, hogy az ártatlannak tűnő emlék micsoda gondolat-cunami előfutára volt…
Képek. Hallgatom a dalt a számítógépen (ettől máris egybeforr a látvány és a hall-vány) – kedves emlékeket idéz. Nem tudom megítélni, mennyire jó dal, mert kissé elfogult vagyok: barátaimnak tudhatom készítőit, ráadásul fotósként is érint a “téma” – naná, hogy nekem kedvenceim egyike!
…de elküldték a PeCsába! Majd azok után, hogy legendák „robbantottak” a színpadán – most egyszerűen lerombolják azt is… Hogy hogyan tovább? Ki tudja! Emlékszem, ifjúságom hajnalán majdnem poppernek lettem kikiáltva! Az ok egyszerű: ez a hajviselet nem csak jól állt, de elegendő voltam hozzá én is, és a hajam is. Vékony lábaimon a répanaci lényegesen…
„Magyarkodni” – az elmúlt évek egyik legérdekesebb új szava… Tarsollyal, meg Árpádsávokkal felvértezve hirdetni az igét (amely ráadásul alapvetően egy cselekvést kifejező fogalom lenne) – ez ma nagyon „menő”. A tiszta, érthető magyar beszéd, a magyar nyelv helyesírása már nem feltétlenül tartozik az elvárások közé… hát persze, hiszen a „magyar” az rovásírást szívott magába az…
„Eljön testedért, eljön a lelkedért” – nos, az enyémet el is vitte… És egy pillanatra újra az a tinilány voltam, a Dési Huberből, akinek a nyolcvanas évek elején kisorsolták a tagságiját… Vikidál Gyula frissen levágott hajából egy tincs – ez volt a jutalom! Mióta először hallottam, azóta imádom a hangját! Ma is az ország legjobb…
…vagy legalábbis: megváltozott névvel, megváltozott funkcióval létezik tovább – a megszokott jó kis „BlueRiver” megszűnt létezni! A László nappal egybekötött búcsúkoncertet a Bajnok Rock Team adta – akik már oly sok estét színesítettek meg ebben a különleges környezetben. Jó este volt… jó hely volt… jó volt! További képek az estéről itt találhatóak!
Menni vagy nem menni? Hosszan tanakodtam, hogy menjek-e a Szabadság koncertjére… Lehet, hogy az én ízlésemmel van baj, de nekem kicsit bizarr volt a megemlékezésnek ez a módja – pedig magam sem hajlok a jajveszékelve emlékezés felé. De a tisztelet, az ünnepélyesség, és annak tudatosítása, hogy egyáltalán kiről-miről szól az ünnep – ezeket elengedhetetlen kelléknek…