gondolat

  • Törvények felett

    Olvasom a hírt, mely szerint Orbán Viktor miniszterelnök felszólította Pintér Sándor belügyminisztert, hogy minden, rendelkezésére álló törvényes eszközzel akadályozza meg az amerikai székhelyű, szélsőséges, fajvédő National Policy Institute október 3. és 5. közötti, Budapestre tervezett konferenciáját. Gondoltam, pezsgőt kéne bontani, mert mióta Orbán Viktor neve felmerült a magyar politika életében, azóta meg tudom számolni az…

  • Nem nyerhet – de mi veszítünk: reményt!

    Naponta hallom az elégedetlenkedő embereket, és nem értettem: ha mindenki ennyire utálja azt, ami ebben az országban folyik, akkor hogy a fenébe lett meg a „bűvös kétharmad”?!?Na jó – egy részét sejtem… biztosították már az előző ciklus törvényeivel. De köszönöm, hogy az ellenzék ilyen szépen elmagyarázta… mert ha ők az alternatíva, akkor tényleg mindegy, hogy…

  • Embernek lenni – nagyon nehéz!

    Nem vagyok magyar, nem vagyok polgár, nem vagyok hazafi – és mint ma sikerült megtudjam: már újságíró sem vagyok! Az ember mindig tanul valamit – már ha embernek még mondhatom magamat… Számomra ez a alap, ez az etalon! Minden más csak blabla!  “Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.” Arany Jánoshoz hasonlóan…

  • Kis esti magyarkodás – egy EB kapcsán

    „Magyarkodni” – az elmúlt évek egyik legérdekesebb új szava… Tarsollyal, meg Árpádsávokkal felvértezve hirdetni az igét (amely ráadásul alapvetően egy cselekvést kifejező fogalom lenne) – ez ma nagyon „menő”. A tiszta, érthető magyar beszéd, a magyar nyelv helyesírása már nem feltétlenül tartozik az elvárások közé… hát persze, hiszen a „magyar” az rovásírást szívott magába az…

  • Fényvarázs a hegyoldalban

    – Ez fantasztikus! – kiált fel mellettem egy fiatalember… Én pedig már-már pánikszerűen menekülnék: hírhedt arachnofóbiásként azzal kellett szembesülnöm, hogy hatalmas óriáspókok másznak fel a Gellérthegy oldalán! Szerencsére nem valami űrből érkezett szörnyek szállták meg a hegyoldalt – csupán egy különleges látnivalóba csöppentem bele: a Herman Ottó év egyik legkiemelkedőbb programjaként fénnyel festették meg a…

  • Fából vaskarika

    Úgy kell nekem, miért szeretem?!? A többség simán elment volna mellette a Facebook idővonalán, nekem azonban rá kellett kattintani: „A túlértékelt József Attila helyett olvassunk Kosztolányit”! Mi van? Lehet egy József Attilát túlértékelni? Különösen ma, amikor verset, vagy akár szépirodalmat – de lassan már ponyvát is – csak elvétve olvasnak az emberek? Nos, az Irodalmi…

  • Régi csibészek?

    Menni vagy nem menni? Hosszan tanakodtam, hogy menjek-e a Szabadság koncertjére… Lehet, hogy az én ízlésemmel van baj, de nekem kicsit bizarr volt a megemlékezésnek ez a módja – pedig magam sem hajlok a jajveszékelve emlékezés felé. De a tisztelet, az ünnepélyesség, és annak tudatosítása, hogy egyáltalán kiről-miről szól az ünnep – ezeket elengedhetetlen kelléknek…

  • Másvilág

    Hatalmas szempár mosolyog felém – jó helyre jöttem! Ahogy közeledek felé, próbálom végiggondolni, mit is kérdezhetnék tőle… Nem könnyű feladat, hiszen nem szeretném a bulvár szintjére vinni a beszélgetést, nem akarok szenzációt a tragédiájából! De szeretném, ha a világ megismerné, mennyire más kultúrák, értékrendek léteznek a nekünk megszokottakon kívül… – Ülj csak le! – invitál…