“Porból vétettünk, s azzá leszünk!” A két végpontot olyan védtelen és kiszolgáltatott időszak kíséri, amely során óhatatlanul szükségünk van mások segítségére. Mindegy, hogy Isten vagy az evolúció számlájára írjuk, de ahogy az emberi test, úgy az emberi lét is tökéletesre van alkotva! Amikor világra jövünk anyánk testéből még szüleink jelentik a biztonságot: etetnek, védenek, tanítanak…
Fekete-fehér gondolataim a Szivárványos buliról Hogy mit gondolok a Pride-ról, azt már évekkel ezelőtt leírtam – és bár a világ azóta többször fenekestől felfordult: az elveim ma sem változtak! Ma mégis valahogy más a helyzet… Mára ugyanis megtiltották a rendezvényt, méghozzá a gyerekek védelmére hivatkozva – mert őket legfeljebb szexuálisan zaklatni, alultáplálni lehet, drogcsempészésre használni,…
Most, hogy végre biztonságban vannak gyerekeink, hiszen fóliába bújtatták a kényesnek gondolt könyveket (Az ember tragédiája szerencsére megúszta – Madách homoszexualitása csak szóbeszéd, nem nyert igazolást!), és végre meggátoltuk, hogy a belvárosban évente egyszer színes, de esetleg szokatlan öltözetben vonuljanak emberek (így legfeljebb csak a futóversenyek, békemenetek, esetleg a diplomáciai konvojok korlátozzák őket a mozgásban……
Örömmel hallom, hogy az elmúlt ötvenegynéhány év temérdek borzalmát megtapasztalva végre van egy kormány, amelyik zászlójára tűzi a gyermekek védelmét! Boldogan nyugtázom, hogy lám, akad még, akinek ez is fontos! Jó, talán nem holmi magasztos gondolatok hatására, de bánom is én, mi a motiváció, ha végre érdemben tesz valaki valamit – merthogy tennivaló az akadna…
Ha három szóval kéne jellemezni Japánt, akkor a felkelő nap és a cseresznyevirág mellett jó eséllyel a tisztelet valamelyik szinonimája, amelyet a többség megemlítene… Japánban ez a nőknek is jár – Magyarországon egy nőnek akkor se, ha japán! Nem tudom, milyen kósza szél hozta éppen a mi országunkba a „japán nőt”, de itt élt Budapesten,…
Minden nap hálás vagyok azért, amim van! Nem, ez alatt nem vagyont kell érteni, hanem valami sokkal fontosabbat: egészséges, immár felnőtt gyerekeim vannak, sokasodó unokáim… és – lassan végre ezt is megtanulom értékelni – még én is élek! Minden nap tudatosítom magamban, hogy én – miközben egy barátom épp a napokban javasolta, hogy nevezhetnék a…
Alig múlt tíz éves és húsz kiló! Ezúttal a gyomra miatt került kórházba, ahol kiderült: fekélye van. Jellegzetes stresszbetegség, nem éppen a gyerekkor jellemzője – el is küldték hát további vizsgálatra a pszichológushoz! Voltak foltok, képek, aztán egy érdekes feladat: be kellett helyettesítenie minden családtágját valami mesehősnek! Mindenki királylány volt, meg tündér, meg hős lovag……
Nem is értem, eddig hogy-hogy nem írtam róla… Igaz, szóban már sokszor elmeséltem, hogyan is került a nyakamba a kedvenc láncom! Ma egy különleges hóvirág fotója kapcsán jött elő a történet, ahol a képen a tavasz első hírnöke nem pusztán a fagyos földdel, de egy útjába került falevéllel is sikeresen küzdött meg, hogy elhozza nekünk…
Aki már járt „odaát”, annak mindegyik az – de a mai ezen felül is különleges! Tizenkét éve is az volt! Túlélve (akkor épp) egy durrdefektet az autópályán – bónuszként – egy rendkívüli ajándékot kaptam az élettől: lett egy ajándékfiam. Nem „egy vér”, de egy lélek lettünk, amit bármi történt – márpedig történés az mindig volt…
Nem bírom Magyar Pétert! Az ösztöneim azt suttogják róla, hogy a sokaság egyszer már tapsolt egy hasonló hősnek – igaz, én akkor is kilógtam a sorból és az élet engem igazolt: most ez a személy lett hazánk ura és parancsolója. De maradjunk Magyar Péternél: nem szimpatikus, nem bízom benne, és erre megvan minden okom. Hitelességének…