Márpedig itt (média)halottak napja van!

Nem temetni jöttem a demokráciát… Miért is tenném? Hiszen itt minden rendben van! Szabadság, béke… még én is járathatom a szám! Igaz, onnan szoktam tudni, hogy egy-egy blogbejegyzésem kikerült valahova, hogy az 500. olvasás után azonnal megjelennek a gyalázkodó bértolnokok! És igaz, néha vannak érthetetlen megtorlások: vagyonvizsgálatok, rejtélyesen megtagadott útlevél,… Tovább olvasom

Sajtóetika ellenzéki médiatúlsúlyban

Nézem a sokadik pálforduláson átesett Hír TV-s interjút, és közben azon gondolkodom: létezik-e még egyáltalán olyan, hogy sajtóetika? Ha igen, akkor abba hogyan “férhet bele”, hogy valakit meghívok egy élőadásba olyan témában, amiben szakértő, miközben valójában csak hülyét akarok csinálni belőle? Beleférhet-e, hogy tökmásról kérdezem, amiben ugyan nem kompetens, de aki… Tovább olvasom

Hír(telen)halál

Arra ébredtem, hogy lelépett az N1 Tv stábja. Még tán szürcsöltem a kávémat, mikor kiderült, hogy a ZOOM Hírmestere – a Népszabadság utolsó főszerkesztője – elhagyja a fedélzetet. Nem tudom, süllyed-e a hajó (a színvonal egy év alatt a semmiből szökött az egekbe – majd mostanában csúszkált lefelé…). Mire mindebből… Tovább olvasom

Vérünket a csatornáért?!?

Ha az emberbe beleköt egy hajléktalan – sajnos megesik az ilyen –, sokféle módon kezelhető a helyzet. Az intelligens többség igyekszik diplomatikusan leszerelni. Ha azonban nem sikerül és az illető benyom egyet, akkor teljesen normális, ha vérmérsékletünknek megfelelően rendőrt hívunk, vagy akár fizikailag is megvédjük magunkat, vérmesebbek esetleg összecsomagolják az… Tovább olvasom

Amint fent, úgy ment…

Az úgy kezdődött, hogy egy kétajtós szekrény rámförmedt: – Hova megy?!?Majd egy másik közölte, hogy oda most nem lehet bemenni… – bár az az “oda” történetesen a munkahelyem volt! Épp végigfutott az összes lehetséges magyarázat (terroreseménytől a sima rablásig kb. minden) erre az elképesztő helyzetre, mire végre felbukkant egy ismerősnek… Tovább olvasom

Emberség tükrében

Kacagó gyerekhangra kaptam fel a fejem… Hat-hét éves gyerekek szaladgáltak és bohóckodtak két-három esztendős társaiknak, néha egyet-egyet ralizva a kisebbek babakocsijával. Bevallom: felüdülés volt ez a zaj, afféle zene füleimnek a nagyváros hangzavarában… Nézem a boldogan szaladgáló gyerekeket, akik – úgy tűnik – a világ minden tájékán egyformák! Ők ugyanis… Tovább olvasom

Én sem vagyok Charlie!

Így igaz – nem vagyok Charlie! És nem is tudnék azonosulni vele, mert bár a humor minden megnyilvánulásának nagy kedvelője vagyok – a szatírát, karikatúrát egyenesen imádom –, de már-már szélsőségesen kerülöm a szélsőségeket! Nekem ráadásul nem kell Párizsig repülni, itthon is bőven van olyan média, amelyet egyszerűen: nem olvasok!… Tovább olvasom

Párizs – a lövöldözések városa

Párizs. Romantika, szerelem, sanzonok… Eiffel-torony, Notre Dame, vagy egy séta a Szajna partján… Esetleg a szabadságharcok… Nagyjából ezek jutottak eszébe mindenkinek a város nevét hallva – eddig. Pontosabban 2015 január 7-ig, mert azóta Párizs a lövöldözéseknek, a túszdrámáknak, a gyásznak lett a szinonimája! Érthetetlen, és felfoghatatlan átváltozás, amely úgy kezdődött,… Tovább olvasom

Brutál-adó

Egyelőre tervezett… mégis ettől hangos minden! Érthető, hiszen a napvilágra került információk alapján valóban „nem semmi” a tervezet: gigabájtonként fizetendő internetadó, a kibővített termékadó keretében adó az irodai papírra, a noteszre, a dossziéra – és amit senki nem ért: „fojtóadó” a művirágokra, vagyis olyan mértékű adó, amely már a forgalmazásának… Tovább olvasom

Embernek lenni – nagyon nehéz!

Nem vagyok magyar, nem vagyok polgár, nem vagyok hazafi – és mint ma sikerült megtudjam: már újságíró sem vagyok! Az ember mindig tanul valamit – már ha embernek még mondhatom magamat… Számomra ez a alap, ez az etalon! Minden más csak blabla!  “Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben, Ember lenni mindég,… Tovább olvasom