Kisvirág szirmai: Jeges álom

Csillogó szemmel figyeltem a korcsolyaversenyek minden pillanatát. Szállni, suhanni a tükörsima jégen a zene ritmusára – lenyűgöző látványt nyújtott, afféle földöntúli csodának tűnt számomra. És abban is volt valami varázslatos, ahogy a nagylányok mesélték, milyen klassz hétvégét töltöttek a Műjégpályán. Még soha nem jártam ott… Már hónapok óta hallgattam anyám ígéretét, hogy – ha végre …
Continue reading Kisvirág szirmai: Jeges álom

Ahol a mesének is vége

Ránézésre csak egy kislány a sok közül, akinek az arcát festettem egy rendezvényen. Még a nevét sem tudom, akkora volt a ricsaj, hogy nem igazán tudtunk beszélgetni. Egy távoli faluban él, mindegy, hogy merre – sajnos egyre több helyen bukkanhatna fel. Persze: nem ő, hanem sorstársai. Amitől különösen ijesztő volt a helyzete, hogy itt nem …
Continue reading Ahol a mesének is vége

Notre-Dame vs Nyomorultak

Sorra jelennek meg a képek, kérdések: milyen emberiség az, ahol néhány óra leforgása alatt sokmilliót dobnak össze egy épület megmentésére, miközben gyerekek milliói éheznek… Aki ismer, tudja, hogy gyerekekért bármire képes vagyok! Ha választani kell két hasonló ügy között, nem kérdés, hogy melyik mellé állok. De – és most jön az a jó öreg „DE”… …
Continue reading Notre-Dame vs Nyomorultak

Tavasz

Tavasszal mindig arra gondolok,hogy a fűszálak milyen boldogok:újjászületnek, és a bogarak,azok is mindig újra zsonganak,a madárdal is mindig ugyanaz,újjáteremti őket a tavasz.A tél nekik csak álom, semmi más,minden tavasz csodás megújhodás,a fajta él, s örökre megmarad,a föld őrzi az életmagvakat,s a nap kikelti, minden újra él:fű, fa, virág, bogár és falevél.Ha bölcsebb lennék, mint milyen …
Continue reading Tavasz

Megszületett, de nem kértek belőle

Ezerféle oka lehet, hogy így alakult… Nincs jogunk ítélkezni, még akkor se lenne, ha tudnánk az okot. És a sok rossz közül a legkisebb rossz történt: ami egyszerre tragédia, de talán egyben lehetőség is… Mégis egyre azon jár az eszem, hogy milyen üzenete van annak a ténynek, hogy az év – jó eséllyel – első …
Continue reading Megszületett, de nem kértek belőle

Harminc évet a harminc évért!

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bevallom, nehezemre esik ez a megszólítás, mert azt gondolom: ön méltatlan erre a címre – de én úgy tanultam, hogy az ország első emberének ez akkor is jár, ha nekem nem szimpatikus, vagy ha arra érdemtelen! A választók döntését illik tisztelni, még akkor is, ha meglehetősen tisztességtelen módon lett megkérdezve véleményük… Úgy …
Continue reading Harminc évet a harminc évért!

Fogtündér

Ha valamit nagyon nem akarunk, annak legerősebb szinonimája, hogy “mintha fogászatra kéne menni”… Pedig az ép fogak nem csak önbizalmat és szép mosolyt, hanem egészséges táplálkozást is jelentenek, és még hosszan sorolhatnám, mennyi mindenért felelősek fogaink! Hogy gyermekeink hogyan viszonyulnak a fogorvoshoz, az nekünk, “nagyoknak” a felelőssége ‒ és bizony: nem könnyű ilyen sok negatív …
Continue reading Fogtündér

Akiknek már gyereknap se jár

Szappanbuborékok… Sok gyereknapon voltam idén – szinte mindegyiken ott szálltak… Gépből, fújókából, unikornisból…  Talán csak itt nem voltak jelen! Kicsit azt éreztem, őket nézik annak: szépek, színesek – néhányat idő előtt megsemmisítenek, néhányat megcsodálnak – a többség némán nézi, ahogy a semmibe vesznek!Csakhogy ők NEM szappanbuborékok, hanem gyerekek! Akikre ráadásul most épp az állam kéne …
Continue reading Akiknek már gyereknap se jár

Agymosott zombi vagy…

Tanulni, tanulni, tanulni – az élet egyik legnagyobb bölcsessége számomra! Nem azért, mert Lenin bácsi erre biztatott, hanem mert elég hamar felismertem, hogy a megszerzett tudás, tapasztalat az egyetlen olyan kincsünk, amiből bármikor építkezni, alkotni lehet, miközben senki nem veheti el tőlünk! Tanulni, tanulni, tanulni – a Lenini elvet álmunkból felébredve is fújni kellett, miközben …
Continue reading Agymosott zombi vagy…

Szélkakasharc

Alig néhány éve még rendszeresen súlyos pénzeket kellett elköltsünk arra, hogy – jelenleg 28 éve tartó – kapcsolatunknak ne a Magyar Állam vessen véget! Kedvesemet ugyanis Erdélyből “importáltam”, ami azzal járt, hogy innentől kezdve nemkívánatos személyekké váltunk. Bár én Budapesten születtem és törvényesen összeházasodtunk, együtt neveltük négy gyerekünket, miközben két helyen végeztünk társadalmi munkát (ingyen), …
Continue reading Szélkakasharc