Örömmel hallom, hogy az elmúlt ötvenegynéhány év temérdek borzalmát megtapasztalva végre van egy kormány, amelyik zászlójára tűzi a gyermekek védelmét! Boldogan nyugtázom, hogy lám, akad még, akinek ez is fontos! Jó, talán nem holmi magasztos gondolatok hatására, de bánom is én, mi a motiváció, ha végre érdemben tesz valaki valamit – merthogy tennivaló az akadna…
Alig múlt tíz éves és húsz kiló! Ezúttal a gyomra miatt került kórházba, ahol kiderült: fekélye van. Jellegzetes stresszbetegség, nem éppen a gyerekkor jellemzője – el is küldték hát további vizsgálatra a pszichológushoz! Voltak foltok, képek, aztán egy érdekes feladat: be kellett helyettesítenie minden családtágját valami mesehősnek! Mindenki királylány volt, meg tündér, meg hős lovag……
Negyven hét. Ennyi idő alatt fejlődik ki egy érett csecsemő az anyukája pocakjában. Csakhogy évente nyolcezer kisbaba első találkozása a külvilággal magában hordja az első próbatételüket is: ők azok, akik idő előtt, vagy esetleg más okból a kelleténél kisebb súllyal érkeznek közénk. És ilyenkor segítség kell nekik, hogy utólag felzárkózhassanak! Csupán 450 grammnyi volt az…
Csillogó szemmel figyeltem a korcsolyaversenyek minden pillanatát. Szállni, suhanni a tükörsima jégen a zene ritmusára – lenyűgöző látványt nyújtott, afféle földöntúli csodának tűnt számomra. És abban is volt valami varázslatos, ahogy a nagylányok mesélték, milyen klassz hétvégét töltöttek a Műjégpályán. Még soha nem jártam ott… Már hónapok óta hallgattam anyám ígéretét, hogy – ha végre…
Ránézésre csak egy kislány a sok közül, akinek az arcát festettem egy rendezvényen. Még a nevét sem tudom, akkora volt a ricsaj, hogy nem igazán tudtunk beszélgetni. Egy távoli faluban él, mindegy, hogy merre – sajnos egyre több helyen bukkanhatna fel. Persze: nem ő, hanem sorstársai. Amitől különösen ijesztő volt a helyzete, hogy itt nem…
Sorra jelennek meg a képek, kérdések: milyen emberiség az, ahol néhány óra leforgása alatt sokmilliót dobnak össze egy épület megmentésére, miközben gyerekek milliói éheznek… Aki ismer, tudja, hogy gyerekekért bármire képes vagyok! Ha választani kell két hasonló ügy között, nem kérdés, hogy melyik mellé állok. De – és most jön az a jó öreg „DE”……
Tavasszal mindig arra gondolok,hogy a fűszálak milyen boldogok:újjászületnek, és a bogarak,azok is mindig újra zsonganak,a madárdal is mindig ugyanaz,újjáteremti őket a tavasz.A tél nekik csak álom, semmi más,minden tavasz csodás megújhodás,a fajta él, s örökre megmarad,a föld őrzi az életmagvakat,s a nap kikelti, minden újra él:fű, fa, virág, bogár és falevél.Ha bölcsebb lennék, mint milyen…
Ezerféle oka lehet, hogy így alakult… Nincs jogunk ítélkezni, még akkor se lenne, ha tudnánk az okot. És a sok rossz közül a legkisebb rossz történt: ami egyszerre tragédia, de talán egyben lehetőség is… Mégis egyre azon jár az eszem, hogy milyen üzenete van annak a ténynek, hogy az év – jó eséllyel – első…
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bevallom, nehezemre esik ez a megszólítás, mert azt gondolom: ön méltatlan erre a címre – de én úgy tanultam, hogy az ország első emberének ez akkor is jár, ha nekem nem szimpatikus, vagy ha arra érdemtelen! A választók döntését illik tisztelni, még akkor is, ha meglehetősen tisztességtelen módon lett megkérdezve véleményük… Úgy…
Ha valamit nagyon nem akarunk, annak legerősebb szinonimája, hogy “mintha fogászatra kéne menni”… Pedig az ép fogak nem csak önbizalmat és szép mosolyt, hanem egészséges táplálkozást is jelentenek, és még hosszan sorolhatnám, mennyi mindenért felelősek fogaink! Hogy gyermekeink hogyan viszonyulnak a fogorvoshoz, az nekünk, “nagyoknak” a felelőssége ‒ és bizony: nem könnyű ilyen sok negatív…