Nincs víz! Sebaj, van hó… Még! És a radiátorból is lehet leengedni – úgyse működik a fűtés! Így is lehet (túl)élni, legalábbis egy darabig. Néhány napig. Aztán ki tudja… Enni is kéne, de az most kockázatos. Az elmúlt hetekben megcsappant a készlet, most meg beáll az ember egy sorba, hogy… Tovább olvasom
Jaj, hányszor mondtuk el ezt a kis versikét, többnyire születésnapokon?!? Ma is ünnep van… Számomra az egyik legkedvesebb lenne, valahol a karácsony után, vagy mellette közvetlenül! Mégis, ma ünnepélyes hangulat helyett inkább egy kicsit nevetségesnek érzem magam! Ezen a szép tavaszi napon általában a sajtószabadságról szoktam megemlékezni – amit az… Tovább olvasom
Már napok óta látom, ahogy egyre többen teszik ki az ukrán zászlót az idővonalukra vagy a profilképük mellé – ezzel kifejezve szimpátiájukat, szolidaritásukat. Én nem teszem! Nem mintha egy picit is szimpatizálnék a helyzettel, hiszen minden egyes sejtem őrjöngve tiltakozik, mint mindig, ha ártatlanok vannak veszélyben. Ráadásul soha nem tudtam… Tovább olvasom
Könyvet írtam egy fiatal lány – nem titok, már fel tudom vállalni: a saját életem – néhány évéről és egyben a családon belüli erőszakról. Útra kelve a címe, de ez a pár sor nem a reklám helye kíván lenni. Sokáig tanakodtam, hogy megírjam-e, hiszen azóta volt egy rendszerváltás, új törvények… Tovább olvasom
Negyven hét. Ennyi idő alatt fejlődik ki egy érett csecsemő az anyukája pocakjában. Csakhogy évente nyolcezer kisbaba első találkozása a külvilággal magában hordja az első próbatételüket is: ők azok, akik idő előtt, vagy esetleg más okból a kelleténél kisebb súllyal érkeznek közénk. És ilyenkor segítség kell nekik, hogy utólag felzárkózhassanak!… Tovább olvasom
Napok óta sorra jönnek az értesítések… Vannak pillanatok, amikor – lehetsz akármilyen kemény rocker, vagy csak sokat megélt, edzett – a legkeményebb kőszív is úgy érzi, most megszakad… Azt hiszem, ez egy ilyen pillanat! Hosszú és fájdalmas lenne a lista, ha fel akarnám sorolni azokat a barátokat, ismerősöket vagy életünket… Tovább olvasom
„Jogában áll hallgatni” – naponta hallom, szerencsére csak a filmekből. A három szó, amivel egy őrizetbevétel kezdődik. Én csak őrizni szeretnék… És ezért most éppen kiabálni akarok! Bele a világba, teli torokból, hogy mindenütt hallják a hangomat! Kiabálni? Üvölteni! Hogy ébredjetek fel és vegyétek már észre: hány gyerek van, aki… Tovább olvasom
Ragyogó napsütés ide vagy oda: ősz van! Az elmúlás időszaka – azt mondják – de mégis szeretem. Talán mert megtanultam, hogy minden elmúlik. Igaz, hogy a jó is, de szerencsére a rossz sem tarthat örökké! A természet ennek az időszaknak a szomorúságát ezerszínű csodával meghintve próbálja enyhíteni. Egyensúlyra törekszik, mint… Tovább olvasom
Régi felvetés a majomketrec előtt, hogy ki van kint és ki van bent? Hasonló gondolatok jutottak ma eszembe, amikor azzal viccelődtem, hogy ha kinyírom a barátom, mert hülyeségre készül, akkor utána súlyos börtönévek várnak rám. Persze, csak vicc volt az egész, mert sosem bántanám és amúgy sem hiszek az erőszakban,… Tovább olvasom
A Vadászati világkiállítás a világot ugyan kicsit szűkre szabta (jóformán csak a szomszédos országok voltak jelen), de cserébe mindenféle gondolatoknak bőségesen jutott hely. A többség persze a hetvenmilliárdos költségvetéssel van elfoglalva, egy-egy csoport élteti vagy épp szidja a vadászokat, egy másik nagyobbacska a szervezőket – ezekkel nem is foglalkoznék, épp… Tovább olvasom