Nem titok: a neveltetésem meglehetősen sajátságosra sikeredett, anyám egyéb elfoglaltságok miatt nem ért rá ilyesmivel foglalkozni. Jobb napokat látott énjének azonban még megmaradt a könyvtára, amelyre gyakran rászabadultam. Így ismerkedtem a falakon túli világgal… A gyereknevelést, a család fogalmát például – jobbhíján és többek között – Fehér Klárától tanultam. De volt egy rongyosra olvasott könyvem,…
Még két évet sem élhetett… Ártatlan gyermek, akit csak szeretni lehetne és kellene! Neki azonban más sors adatott! Tudom, nem hozhat mindenkit „jó helyre a gólya”. Talán valóban vannak eredendően rossz emberek, még ha én nem is hiszek ebben! Szerintem csak olyanok léteznek, akik akár „jók” is lehetnének – hisz’ azt vallom: minden gyermek tiszta…
Első és utolsó, hogy ebben a témában közzéteszek bármit a 2026-os választások előtt. Ez a bejegyzés is eredetileg egy hozzászólásként született meg, mert mostanában nem szoktam semmi olyat írni, ami pártpolitikát érint. (Régen sem ez volt a cél, de ma már minden emberi tényezőt átsző a politika undorító pókja!) Az ok egyszerű: én nem bírom…
Fekete-fehér gondolataim a Szivárványos buliról Hogy mit gondolok a Pride-ról, azt már évekkel ezelőtt leírtam – és bár a világ azóta többször fenekestől felfordult: az elveim ma sem változtak! Ma mégis valahogy más a helyzet… Mára ugyanis megtiltották a rendezvényt, méghozzá a gyerekek védelmére hivatkozva – mert őket legfeljebb szexuálisan zaklatni, alultáplálni lehet, drogcsempészésre használni,…
Most, hogy végre biztonságban vannak gyerekeink, hiszen fóliába bújtatták a kényesnek gondolt könyveket (Az ember tragédiája szerencsére megúszta – Madách homoszexualitása csak szóbeszéd, nem nyert igazolást!), és végre meggátoltuk, hogy a belvárosban évente egyszer színes, de esetleg szokatlan öltözetben vonuljanak emberek (így legfeljebb csak a futóversenyek, békemenetek, esetleg a diplomáciai konvojok korlátozzák őket a mozgásban……
…de persze: így is szeretlek! Épp csak érzékem van hozzá, hogy rosszkor legyek rossz helyen, hogy én álljak a leghosszabb sorba, de mögém már senki… hogy az orrom előtt záródjanak be az ajtók, menjen el a jármű, a pénztáros… Szerencsére ahhoz is van érzékem, hogy ezekből a bosszúságokból kihozzak valami jót! Azt hittem, ez ma…
Örömmel hallom, hogy az elmúlt ötvenegynéhány év temérdek borzalmát megtapasztalva végre van egy kormány, amelyik zászlójára tűzi a gyermekek védelmét! Boldogan nyugtázom, hogy lám, akad még, akinek ez is fontos! Jó, talán nem holmi magasztos gondolatok hatására, de bánom is én, mi a motiváció, ha végre érdemben tesz valaki valamit – merthogy tennivaló az akadna…
Ha három szóval kéne jellemezni Japánt, akkor a felkelő nap és a cseresznyevirág mellett jó eséllyel a tisztelet valamelyik szinonimája, amelyet a többség megemlítene… Japánban ez a nőknek is jár – Magyarországon egy nőnek akkor se, ha japán! Nem tudom, milyen kósza szél hozta éppen a mi országunkba a „japán nőt”, de itt élt Budapesten,…
– Azoknak a gyerekeknek nem a Diótörőre van szükségük! – hallom minden évben a véleményeket, mikor a Nemzetközi Gyerekmentő Szolgálat felkérésére útnak indulok, hogy néhány kollégámmal-barátommal 800 gyermek arcára varázsoljak mosolyt az előadás mellé szánt ajándékként. Talán jogos ez az észrevétel, de ahogy nézem ma a gyerekeket egy tegnapi beszélgetés kapcsán tanulságos gondolatok születtek bennem:…
Amikor összecsapnak a fejed felett a hullámok – akár valósan, akár képletesen teszik – ösztönösen lehajtja az ember a fejét, talán azt remélve, így jobban kap majd levegőt… Lehet némi alapja a feltételezésnek, csakhogy általában szemünket összeszorítva várjuk a folytatást: túléljük? Lesz kiút? Ha azonban egy pillanatra erőt veszünk magunkon és kinyitjuk a szemünket, vagy…