Haraggal teli világunk egyik legfontosabb szava lehetne – de valahogy nehezen születik meg. Talán rossz helyen keressük! Saját bűneinkre ott a keresztény bűnbocsánat, de önmagunkat az egyház nélkül is hajlamosak vagyunk könnyedén felmenteni. Másnak azonban nehezen ítéljük oda… Pedig: ezzel magunkat láncoljuk sérelmeinkhez! Erre nincs bocsánat! És valóban… saját életemből is számtalan olyan dologról tudnék…
Ha három szóval kéne jellemezni Japánt, akkor a felkelő nap és a cseresznyevirág mellett jó eséllyel a tisztelet valamelyik szinonimája, amelyet a többség megemlítene… Japánban ez a nőknek is jár – Magyarországon egy nőnek akkor se, ha japán! Nem tudom, milyen kósza szél hozta éppen a mi országunkba a „japán nőt”, de itt élt Budapesten,…
Emlékszem, nyolcéves voltam, mikor egyszer elszöktem otthonról, hogy meglessem a barátnőmet a balett előadásán. A Hófehérkét adták elő, ő az egyik törpe volt, talán Kuka, de ebben már nem vagyok biztos! Csak néztem, ahogy a velem egykorú gyerekek kecsesen mozognak, olykor tündérként repülnek a színpadon! Akkor lettem szerelmes a balettbe, de – bár egyszer egy…
Még csak kétéves volt. Nem tudni, hogy tudott-e már beszélni, hogy rúgott-e már labdába, hogy volt-e szülinapi tortája… Egyáltalán: evett-e már valaha tortát?!? Csontsoványan, kiéheztetve, magzatpózban ért végett rövid kis élete, amely több tragédiát ölelt magába e két év alatt, mint amennyi néhány embernek évtizedekre juttat a sors… Sanyikának hívták. Legalábbis a szomszédok szerint. Az…
Régen – a sötét középkorban is – az alapján ítéltek meg egy falut vagy várost, hogy hogyan bánik a koldusaival… Ma a koldusok helyzetét törvény „szabályozza” – én pedig inkább az alapján alkotok véleményt, hogy hogyan törődik az idősekkel és a gyerekekkel. Nos, nézzük – avagy: egy hétvége két híre, és ami mögötte van. Gyilkosság…
Csepreg. Egy kisváros Kőszeg közelében. Jártam már arra… kastély, tó… van mindenféle szépség, és alig több mint háromezren élnek ott. Nézem a város weboldalát: tájékoztatnak a hőségriadóról, lomtalanításról, népszámlálásról – mint bármelyik rendes város önkormányzata. Arról, ami ott mellékesen történt – nincs szó! Keresem, hogyan tálalták ezt a szégyenfoltot, azonban csak egy tiltott szeszesitalárusítást találok,…
Ha tehetem, minden nap megcsodálom… Gyakran meg is örökítem: lefotózom, olykor megfestem – igen, tudom, „uncsi giccsparádé” sokak számára, csakhogy ez engem kicsit sem érdekel: én szeretem és minden egyes alkalommal csodálattal tölt el! És – ha tehetem – többnyire meg is osztom ezt a csodát. Nem, nem unom még! Lenyűgöző látványa, lehetetlen színekben pompázó…
Nincs víz! Sebaj, van hó… Még! És a radiátorból is lehet leengedni – úgyse működik a fűtés! Így is lehet (túl)élni, legalábbis egy darabig. Néhány napig. Aztán ki tudja… Enni is kéne, de az most kockázatos. Az elmúlt hetekben megcsappant a készlet, most meg beáll az ember egy sorba, hogy kenyérhez jusson és úgy járhat,…
Ránézésre csak egy kislány a sok közül, akinek az arcát festettem egy rendezvényen. Még a nevét sem tudom, akkora volt a ricsaj, hogy nem igazán tudtunk beszélgetni. Egy távoli faluban él, mindegy, hogy merre – sajnos egyre több helyen bukkanhatna fel. Persze: nem ő, hanem sorstársai. Amitől különösen ijesztő volt a helyzete, hogy itt nem…
Gizi néni magányosan éldegél egy körfolyosós ház földszinti lakásában. Ajtaját messziről jelzi a rengeteg növény, amelyeket minden reggel szertartásosan végig locsolgat. Állítólag beszél is hozzájuk, de ez valószínűleg csak pletyka. Talán kicsit bogarasnak tűnik, mégis mindenki szereti, ami érthető: mindig mosolyog, mindenkihez van egy jó szava, és bár már nyugdíjas, mégis állandóan sürög-forog! Korábban raktárt…