Augusztus. Kánikula, vízpart, koktél… Ma magától értetődően valami narancskarikás-napernyős jéggel teli csoda ez utóbbi – de nem is olyan rég sokaknak a koktél szó a “szegény emberek atombombáját” jelentette. Molotov koktél… A legtöbb embernek ez jut eszébe a volt szovjet külügyminiszter nevéről, pedig a Hitler-Sztálin paktum aláírása is hozzá kötődik… Tovább olvasom
Két vers… Az egyik Illyés Gyula költeménye, mely 1956 októberében röplapokon keresztül jutott az olvasókhoz – és még a Kádár korszak vége felé sem kerülhetett verseskötetbe. A másik Márton László verse, 1992-ben született, amikor épp tombolt a szabadság – vagy legalábbis: a szabadságba vetett hit. A két vers: Illyés Gyula:… Tovább olvasom
– A pofátlanság netovábbja!!! – Pár cifra káromkodás közepette ez volt az első reakcióm arra a felvételre, amelyen Orbán Viktortól próbáltak érdemi választ kapni néhány – a közvéleményt intenzíven érdeklő, és az emberek ezreinek húsbavágó – kérdésre. Nem tudom, melyik háborított fel jobban: az a tény, hogy a miniszterelnök “csúnya… Tovább olvasom
Egy Krónika beszámoló, tavaly év végéről: …a nemzetpolitikában „középre és lefelé” kell célozni, tapasztalta szerint a magasan képzett értelmiségi rétegek megtalálják a maguk útját magyarként a Kárpát-medencében. Az alsóbb és középszintű csoportokat ugyanakkor olyan nemzetpolitikával kell segíti, amely szerint magyarnak lenni felemelő érzés, sőt kifizetődő is. „A következő évek egyik… Tovább olvasom
Nem védem a cigányokat! Már csak azért sem, mert számomra ennek a mondatnak nincs jelentése: nekem minden ember EMBER, amíg meg nem győz az ellenkezőjéről, és minden más – nemzetiség, vallás, társadalmi vagy bármilyen más státusz – csak ezután létezhet, de magát az embert nem ez határozza meg, hanem a… Tovább olvasom
„Magyar vagyok, magyarnak születtem…” – az árulókat és gonosztevőket most hagyjuk, és nem is politikai állásfoglalás sem az idézet, sem ez az írás, hanem pusztán tényközlés! Magyar vagyok! Hogy felmenőim között ki honnan érkezett, milyen vallású volt – már sajnos nem igazán fog kiderülni! De nem is ez a lényeg…… Tovább olvasom
Szappanbuborékok… Sok gyereknapon voltam idén – szinte mindegyiken ott szálltak… Gépből, fújókából, unikornisból… Talán csak itt nem voltak jelen! Kicsit azt éreztem, őket nézik annak: szépek, színesek – néhányat idő előtt megsemmisítenek, néhányat megcsodálnak – a többség némán nézi, ahogy a semmibe vesznek!Csakhogy ők NEM szappanbuborékok, hanem gyerekek! Akikre ráadásul… Tovább olvasom
Azt kellene most mondjam, csak így egyszerűen: Bocsánat! Hiszen alig pár napja morogtam itt is, hogy az állandó forgatások, és a filmesek viselkedése lassan élhetetlenné teszik a várost! Be kell azonban lássam: csak én nem voltam képes globálisan látni a problémát! Illetve dehogy, hiszen nincs is itt semmiféle probléma: csupán szeretet… Tovább olvasom
Nem is értettem, miért nem mentem be a házba… Talán az ösztöneim súgták, hogy vár rám itt valami, talán csak fáradt voltam ahhoz, hogy megmozduljak! Sose bírtam a szelet, és ez most épp hatalmas erővel kezdte korbácsolni a kertet! Én mégis maradtam… A hang és a látvány is egyszerre volt… Tovább olvasom
Nálunk márpedig demokrácia van! És szabadság! Mert ez egy szabad ország, ahol mindenki azt csinál, amit csak… szabad! Vagy: amit – egyelőre – még szabad!Na de tényleg! Mi így együtt egy nemzet vagyunk! Ja, nem: ti vagytok! Illetve: ők! Hogy én ki is vagyok? A legfrissebb definíciók szerint azt hiszem,… Tovább olvasom