Nem védem a cigányokat! Már csak azért sem, mert számomra ennek a mondatnak nincs jelentése: nekem minden ember EMBER, amíg meg nem győz az ellenkezőjéről, és minden más – nemzetiség, vallás, társadalmi vagy bármilyen más státusz – csak ezután létezhet, de magát az embert nem ez határozza meg, hanem a tettei, gondolatai! Nekem…
Hogy a politika épp kit állít be ellenségnek, és ki ellen uszít – az pláne nem érdekel! De a többségnek ez lesz a meghatározó…
Van, hogy nyíltan megmondják, ki az “ellenség”! Most épp a “migránsok”. Itt. Utálni kell őket, elutasítani, megtagadni létük jogát. Félni tőlük! Már csak azért is, mert aki fél, az jól manipulálható! Aki harmóniában él, az hajlamos gondolkodni – és az ebben az érában nem kívánatos!
De nem csak ilyen nyíltan lehet támadni! Remek eszköz az uszításra a pozitív diszkrimináció! Amikor egy kisebbséget – legyen az cigány, vagy muszlim, vagy homoszexuális, vagy sárgaszemű, mindegy, mi a szempont – látványosan támogatnak. Olyan dolgokkal, ami a többség számára is fontos lenne, de nem kapja meg, mert ő nem része a kisebbségnek. Mint például a határon túliak beiskolázási támogatása! Nem nagy összeg – húszezer forint volt – és igen, egy gesztus is lehetne, amely azt üzeni: “hozzánk tartoztok, segítünk”, vagy hogy “ragaszkodj a magyar oktatáshoz, bárhol is élsz”… Persze: ez csak kifelé volt üzenet. Mindenki elégedett volt azzal, hogy az emberek többségéhez nem ez jutott el, hanem hogy “ők bezzeg miért kaphatnak, mi miért nem?” – és máris ugrásszerűen nőtt a “tökömtelearománokkal” kezdetű mondatok száma!
Nem is mondanék most nagy szavakat arról, hogy egyenlőek vagyunk, hogy nem mi határozzuk meg, hova születünk, hogy végül ugyanott kötünk ki úgyis… csak kérdeznék – és nem nekem kell válaszolni, csak magunknak! Úgy – belülre!
- Segítségre van szükséged. Kit veszel fel dolgozni? A kiéhezett, rongyos ruhájú jelentkezőt, mert neki kellene a legjobban a munka?
- Nincs pénzed. Ételed. Ruhád. Otthonod. Adókártyád. Melyikért fogsz leghamarabb mindent elkövetni? És ha nem az adókártyát: hogy fognak neked egy fillért is kifizetni?
- Mennyi ideig kell rimánkodj a sofőrnek, hogy felengedjen a buszra, ha szezonális munkát találsz és dolgozni mennél egy tanyáról? (Igen, elvisznek ingyen is akár a munkáltatók – ha már tudnak rólad…)
- Tízen vagytok egy munkahelyen. Négyen cigányok. Van köztük egy nagyszájú, hőbörgő. Mennyit kell teljesíteni a másik háromnak, hogy ne vele azonosítsák? Miért nem zavar senkit az a nem cigány származású tolvaj, aki csendesebb ugyan, de végiglopta az öltözőszekrényeket? Vagy a munkáltató, aki esetleg feketén foglalkoztatja mind a tíz ember, meglopva ezzel az egész országot?
- Tudod vagy sem: egy egész rendszer dolgozik azon, hogy te egy legyél a sok közül. Tömeg, és nem Valaki. És van, aki be se kerülhet a rendszerbe. Mert hajléktalan. Mert cigány. Mert féllábú. Mert tökmindegymiért! Akadnak szerencsés fordulatok, de nem ez a jellemző. Szerinted hogy könnyebb elviselni ezt: tiszta fejjel, vagy az alkohol (drog) rózsaszínű ködjén keresztül? Ami nem megoldás, de egy pillanatra kikapcsol – és ezeknek az embereknek csak ezek a pillanatok adnak oldást. Tényleg azt gondolod, hogy simán lemondanak róla, és ezzel megoldódik minden problémájuk?
Kérdésem sok lenne még… de aki érti, miért tettem (tetettem) fel őket, annak ennyi is elég! Aki meg csak szeretne egy jót hőbörögni, annak oly’mindegy, mit mondok!
Van, aki ettől többnek, jobbnak érzi magát! A közösségi portálon is nagy sikere van az ilyen “az embereknek csak 3-4%-a tudja megoldani” címkéjű, de különösebb gondolkodást nem igénylő feladatoknak. A Győzikés-Valóvilágos műsorok is erről szólnak: hogy gondolkodás nélkül is okosabbnak érezhesd magad és érd be ennyivel!
Hajrá…
Utóirat: Gondolataim rögzítését egy beszélgetés indította el, mely szerint a képen látható nyomor hazugság, és bárkinek lehet lehetősége… Nos, nem tudom, hogy a kép mikor és hol készült – de meglehetősen sok embert láttam hasonló helyzetben! És a szemem ritkán hazudik… – legfeljebb az agyam számára marad felfoghatatlan, amit lát!