Meddig tűrjük még?!?

Meddig tűrjük még?!? – teszik fel egyre többen a kérdést a közösségi portálon. De valójában nem tudom, mit szeretnének: forradalmat? Kivel? Mivel? Tüntetni még néha szabad, bár legfeljebb maroknyi ember részvételével, ami valahol érthető: minden kreativitásomat latba vetve sem tudom elképzelni, amint a mostani kormány – jó, ne dumáljunk mellé, mert a kormányzáshoz amúgy sincs sok köze: Orbán Viktor és csapata – kinéz az ablakon, és látva, hogy egy csapat tüntető ellenzi az ő akaratját – leül az íróasztalához és megírja lemondólevelét…

Szóval: békés úton nemigazán látom a módját a kormányváltás eljövetelének, máshogy meg senki sem szeretné – így egyetlen reményt is csak a történelmi ismereteim ad: eddig minden rendszernek, korszaknak vége lett, ha volt valaha kezdete! Játszunk el hát a gondolattal, hogy kirakták az országra a Kormányváltás miatt átmenetileg zárva táblát – merthogy egy pillanatra megbénulna az ország, az biztos. Mondjuk agonizálás közben ez talán már oly ’mindegy…

Tehát legyünk optimisták és – mivel a szakértelem jelenleg nem szempont a foglalkoztatásban – tegyük fel, hogy elcsesznek valamit és nem a mostani kormány nyer a következő választáson. (Természetesen 2026-ban, amikor erről szavazunk, mert a többinek erre nincs hatása.) Érkezik tehát egy Új Kormány! (Hmmm… van valahol erre valami jelölt? Mert a régiek eléggé megkopottak, a potenciális újak még időben, nyilvános felbukkanásuk előtt karaktergyilkosság áldozatai lesznek!)

Fentebb már hivatkozott, állítólag bőséggel létező kreativitásom ismét cserbenhagy, ha el kell képzeljem, hogy a regnáló kormány egy Hát jó: itt a kulcs, tiétek a pálya! mondat kíséretében átadja a hatalmat, de legyen: bemehetnek Új Kormányék az Országházba és úgy tehetnek, mintha kormányoznának…

Igen, úgy tehetnek, mert

• semmi nem lesz a kezükben! Nemhogy az (üres) kincstár kulcsa, de (valós) beszámolók, jelentések, állapotleírások sem állnak majd rendelkezésükre – jó esetben is legfeljebb a szekrényekből ezrével kihulló csontvázakból tudnak építkezni
• az üres kasszák és valótlan adatok mellett minden intézmény élén – nem feltétlenül szakértő, ámde megbízható, húséges – pártkatonák várják, akik nem feltétlenül fogják támogatni az új kormány munkáját
• ebben a nem valami rózsás helyzetben kell – ha haladni nem is lehet, de legalább működni – úgy, hogy minden ágazat kivéreztetve, romokban (de cserébe a már említett vezetéssel és többnyire „pedigrés” dolgozókkal megáldva) hever, legyen az jogalkotás, rendvédelem, oktatás, egészségügy… Bármi!

És még sorolhatnám, de attól tartok: nincs sok értelme. Talán csak annyit jegyeznék meg mellé, hogy jelenleg egy nevet is nehezemre esne mondani, akit képesnek és alkalmasnak tartok arra, hogy felnőjön ehhez a feladathoz, márpedig ezt csak csapatmunkával lehetne valamennyire megoldani. Nem jól, de egyáltalán…

Egy jól vezetett szakértői csapat – nos: biztos bennem van a hiba, de nem tudok ilyet! De – folytassuk a játékot – tegyük fel: lesz! És még kormányozni is fog… vagy mi!

Nos, azzal kell kezdeniük, hogy romeltakarítás és kárenyhítés, vagyis egy rakat olyan intézkedést kell hozzanak, amelyektől nem lesznek népszerűek, mert – finoman szólva: szívás lesz! Zseniális kommunikációval talán lehetne tudatosítani az emberekben, hogy ez a szükséges rossz és után jobb lesz – de lássuk be: ezt hallgatjuk 50-60 éve. Ki fogja ezt megenni? Ki fog tudni egy kicsit is hinni benne, hogy most majd tényleg jobb lesz valami?!?

A következő kormány gyors bukása borítékolható!

És ez két dolgot jelent:

1. Aki kicsit is érti a dolgát, az látja ezt – így senkinek nem akaródzik valójában a következő kormány tagjának lenni… (Ez legalább megmagyarázza kicsit a mélyentisztelt ellenzék – máshogy nem lehet: eléggé lent van a színvonal – mostani megnyilvánulásait!)
2. Fennáll a veszély, hogy – mint már volt rá példa – a mostani csapat rendezi sorait a káosz közepén és visszatér! Exponenciálisan nőni fog a betonréteg a hatalmuk alapjain… ahogy a „naugye” érzés által gerjesztett pökhendiség is – pedig abból most sem szenvednek hiányt!

És bármelyik is történik, van itt még egy fontos tényező: jöhet új kormány, alakulhatnak jól vagy rosszul a dolgok – az Erzsébethíd elfoglalása óta elültetett gyűlöletmagok olyan szinten eresztettek mostanra gyökeret az emberekben, hogy több emberöltő kell majd ahhoz, hogy ne gyűlöletben, egymást felcímkézve, a másikat ellenségnek nézve teljenek hétköznapjaink!

És erre nincs bocsánat, nincs kegyelem… ezt nem lehet megfizetni, törleszteni – ez valóban az emberiség ellen, a magyar nép ellen elkövetett bűn! És talán csak egy hatalmas drámai fordulat – amire sajnos nem mondhatjuk, hogy nincs esélyünk, hiszen puskaporos hordók növekednek körülöttünk – csak ez lenne képes felhívni a figyelmet, hogy emberek vagyunk! Mindannyian…

Hol van az a leendő kormány, az a vezető, aki képes ezt elültetni a szanaszét mosott agyakba?!? Nos… mindent sajnos én sem tudhatok!

Így a legtöbb, amit tehetek, hogy én is elhallgatok! Nem mondom, hogy soha semmire nem reagálok (önmagam megtagadni nem tudom és nem is akarom) – de lehetőség szerint mellőzöm a politikai fennhangú írásaimat: a mostani kormányról már húsz éve megírtam azt, amit azóta rendre igazoltak, az ellenzékről nincs mit írjak, és a leendő új kormányhoz Andersen és a Grimm fivérek együtt sem rendelkeznek annyi képzelőerővel, hogy meséljenek róla, más reményét megingatni pedig nem tisztem…

De az tény: soha ennyire nem szerettem volna tévedni!