Rossztékonyság

Azt mondják: jó vagyok! Legalábbis: mint arcfestő, mindenhol ezt hallom vissza… Az biztos, hogy sok céggel dolgozom együtt és általában szívesen dolgoznak velem. Mi több: a szülők – már amelyik még képes rá – elégedetten fizetnek a munkámért, mert szerintük is jó, amit csinálok.

Pont ezért szívesen megyek mindenféle jótékonysági rendezvényre, mert így munkámmal (is) hozzájárulok, a többi támogató is kap valamit, és közben hatékonyan segíthetem a célt – legalábbis ezt remélem. Gyűjtöttem már külföldi műtétre, drága gyógyszerért, vagy épp olyan családnak, akiknek mindene a tűz martalékává vált… Hosszú a lista, fel sem tudnám sorolni, de általában sikerült érdemben hozzájárulnom a jó ügyhöz!

Persze, ha időm engedi, kisebb célokért is szívesen elmegyek mindenféle ellenszolgáltatás nélkül is, különösen akkor, ha a rám váró gyerekek másképp nem jutnának hasonló örömforráshoz, vagy éppen nagy szükségük lenne arra az egy-két perc boldogságra is… Szegényebb falvakba, hátrányos helyzetű településekre, nevelőotthonokban…

Óvodákba, iskolákba is úgy megyek, hogy kedvezményesen számítom a díjamat, mert tudom: kicsi a költségvetés, legalább legyen nagyobb a közös öröm. Ilyenkor sem a piaci árakon dolgozom, hogy el tudjanak hívni.

Tudom, a jó pillanatokból sosincs elegendő, de azt gondolom: az átlaghoz is, de a saját lehetőségeimhez képest mindenképpen többet próbálok tenni. Ez véletlenül sem kérkedés, pusztán egy megállapítás, és bevallom: a munkámért cserébe kapott csillogó szemekre sokszor nekem van nagyobb szükségem! Talán soha meg sem fogalmazódott volna bennem ez az egész, ha nem kapok egy jótékonysági felkérést ma azzal a felvezetéssel, hogy esetleg beajánlhatnának az illető gyermekének az iskolájába, ahol talán még egy kis pénzt is kaphatok érte!

Nos, igazán megtisztelő lehetne, hogy rám gondolt, hiszen valakinek eszébe jutottam és manapság ez sem kis dolog. Ráadásul a munkám miatt, ami már kifejezetten jónak számítana… Én most mégis inkább megalázónak érzem ezt a helyzetet!

Hogy az én időm is pénz, és hogy cseppet sem olcsó anyagokkal dolgozom, az egy dolog! De nem vagyok koldus: a pénzért – akár saját bevételem lesz, akár másoknak segítek vele – megdolgozom, akkor is, ha ez a munka számomra egyben élvezetet is jelent! Ráadásul nemcsak ott és akkor dolgozom, amikor rendezvényen vagyok! Minden rendezvényre előre készülök, de – mivel sosem érzem magam elég jónak – minden reggel úgy kelek fel, hogy átnézek pár mintát a kávém mellé, és minden este úgy alszom el, hogy előtte meglesem: ki mit alkotott, miben lehetne még fejlődni. És ha csak tehetem, minden nap gyakorlok! Mindemellett – azt hiszem, ezt bátran kijelenthetem – az országban talán az egyik legjobb felszereléssel rendelkezem, folyamatosan külföldről rendelve a legkiválóbb és legbiztonságosabb márkákat, kiegészítőket. Próbálok minden nap jobb lenni, mint tegnap, és igyekszem minél több mosolyt varázsolni az arcokra, akár kapok érte pénzt, akár nem…

Nem várok cserébe különösebben tiszteletet sem. (Mondhatni: beérem azzal, ami minden embernek járna, de – ahogy mondani szoktam – az egy másik történet!) De hogy visszaéljenek azzal, hogy szívesen segítek másoknak, azt minden segítő szándékú embertársam nevében vissza kell utasítanom! Nem elsősorban magam miatt, hanem mert ez oda vezethet, hogy a végén már senki nem mer sem pénzzel, sem munkával támogatni senkit és semmit, és pont azok maradhatnak magukra, akiknek tényleg az emberek összefogása lenne az egyetlen esélyük!

Be kell vallanom, gyakran igen komoly önértékelési zavarokkal küzdök, így akár hálás is lehetnék, hogy az elmúlt három jótékonysági megkeresés hatására egy pillanatra megálltam, és végre egyszer képes voltam picit pozitívan kijönni a mércémből… Csakhogy pont ez a másik problémám: ha valóban szükség van rám, a munkámra, a segítségemre – az számomra olyan, mint a mindenét a tűzben elvesztett családnak az adomány. Egy pillanatra segít, hogy elhiggyem: ember vagyok, és még nem felesleges ebben a világban! Tőlem „csak” ezt az érzést, de a rászorulóktól a segítség lehetőségét veszik el, akik visszaélnek mások segítő szándékával! És ez szembe megy mindennel, ami jó – ez nem egyszerűen ártalmas vagy kártékony: ez rossztékonyság!