Gondolatok

  • |

    Horrorra (ki)akadva 1.: Otthon, keserédes otthon

    Egy új „mesehős”, a gyerekek kedvencévé vált emberevő szörny kapcsán indult meg intenzív gondolatmenésem… Talán akad benne néhány olyan rész is, amire esetleg érdemes egy olvasásnyi, netán némi „továbbgondolásnyi” időt szánni. Kicsit hosszabb lett, ezért sorozatként tálalom, hogy fogyaszthatóbb legyen. Mindenekelőtt azt gondolom, hogy a szülők felelőssége, hogy a gyerekek mit néznek, és azt hogyan…

  • |

    A mesének vége…

    Nem kéne irkálnom… de ez a párhónapos öncenzúra miatt felgyülemlett bennem pár gondolat – és vagy magamban rágódom, vagy kiírom – hátha kaptok egy másik látószöget. Mindenekelőtt: mire számítottatok? Próbáltam követni a kampányt annak ellenére, hogy a kiválasztott személye számomra nem volt elfogadható. (Ezt sajnos az indulók mindegyikéről el tudtam volna mondani, de ő a…

  • |

    „Én Petőfi nem vagyok…”

    Jaj, hányszor mondtuk el ezt a kis versikét, többnyire születésnapokon?!? Ma is ünnep van… Számomra az egyik legkedvesebb lenne, valahol a karácsony után, vagy mellette közvetlenül! Mégis, ma ünnepélyes hangulat helyett inkább egy kicsit nevetségesnek érzem magam! Ezen a szép tavaszi napon általában a sajtószabadságról szoktam megemlékezni – amit az egyik legfontosabb dolognak tartok a…

  • |

    Ököljog a családban

    Könyvet írtam egy fiatal lány – nem titok, már fel tudom vállalni: a saját életem – néhány évéről és egyben a családon belüli erőszakról. Útra kelve a címe, de ez a pár sor nem a reklám helye kíván lenni. Sokáig tanakodtam, hogy megírjam-e, hiszen azóta volt egy rendszerváltás, új törvények jöttek, civil szervezetek alakultak, Uniós…

  • Karácsonyi gondolatok

    Már a második rendhagyó karácsonyra készülve talán szabad, hogy az idei gondolatok is kissé rendhagyóak legyenek… Mert történhet bármi, jöhet háború, rendszerváltás, forradalom vagy járvány: ez mindig különleges nap! Mindegy, hogy a kis Jézust ünnepled vagy a fényt, a szeretetet vagy akár az ajándékozást… Ez az egyik legfontosabb napja az évnek, szinte mindenki számára. Készülünk,…

  • |

    Mikor a kőszív is megszakad

    Napok óta sorra jönnek az értesítések… Vannak pillanatok, amikor – lehetsz akármilyen kemény rocker, vagy csak sokat megélt, edzett –  a legkeményebb kőszív is úgy érzi, most megszakad… Azt hiszem, ez egy ilyen pillanat! Hosszú és fájdalmas lenne a lista, ha fel akarnám sorolni azokat a barátokat, ismerősöket vagy életünket meghatározó közismert személyeket, akiket mostanában…

  • |

    Jogomban áll kiabálni!!!

    „Jogában áll hallgatni” – naponta hallom, szerencsére csak a filmekből. A három szó, amivel egy őrizetbevétel kezdődik. Én csak őrizni szeretnék… És ezért most éppen kiabálni akarok! Bele a világba, teli torokból, hogy mindenütt hallják a hangomat! Kiabálni? Üvölteni! Hogy ébredjetek fel és vegyétek már észre: hány gyerek van, aki rátok van bízva, akit nektek…

  • |

    Halottak napjára

    Idén sem maradtak el a „Magyarországon márpedig nincs halloween!” kitörések, melyek erőssége olykor vetekszik az emlékezés hétvégéjére megérkezett napkitöréssel… Szerencsére ezúttal én nem sokat érzékeltem belőle, mert közel két hétig Ausztriában dolgoztam. (Mellesleg éppen egy halloween rendezvényen – és határozottan kijelentem: nem állt meg a világ, sőt!) Halottak napja ráadásul nem október 31-én van, hanem…

  • |

    Üsdabuzit

    Üsd a buzit, megérdemli! – futok bele már sokadjára az elmúlt napokban. Most éppen ők vannak terítéken, mert mindig kell egy ellenségnek lennie. Minden napra, minden órára! Mert akkor lehet őket okolni a rossz életünkért, a boldogtalanságért, minden vélt vagy valós sérelemért… Nem kell magunkba nézni, hogy mit tehetnénk másképp: elég gyűlölni! És a keletkezett…