Március 8-án mindenki a nőket ünnepli. Nem volt ez másképp gyerekkoromban sem – vagy mégis? A szakszervezeti ajándékon kívül – jellemzően konyharuha vagy kötény – kötelező kelléke volt az ünnepnek a hóvirág, szigorúan borostyánlevélbe csomagolva… Szép volt, de olyan kis semmilyen. Úton-útfélen árulták, az aluljárók is ezzel voltak tele – és mert a mértéktelenség egyre…
Fess zenét! – mondta egy barátom, és már küldte is a dalokat. Ki tudna egy ilyen kihívásnak ellenállni? Jó, bizonyára akad, akit nem csigáz fel a lehetőség, én azonban belevágtam. A sorozat első zenéje: Tape Underground – Ugyanolyan A kulcsmondat önmagamnak is hordoz feladatot: „túl sok az angyal, ha elhiszed, hogy minden ugyanolyan nélküled” –…
Van egy festegetős „kihívásom”: minden napra kapok egy szót és én esténként szorgosan megfestem. A mai feladat: József Attila. Testhezálló: kicsi korom óta nagy rajongója vagyok! Vele nőttem fel, számtalanszor mutatott iránytűt számomra, gyakorlatilag az egyetlen állandó pont az életemben! Eszembe jutott egy gondolatot róla, amit megosztanék veletek. Élete során nem sokra tartották. Akadtak ugyan…
Van, amikor írok, mert eszembe jut valami… Van, amikor írok, mert talán elgondolkodtat valakit… És van, amikor írnom kell, mert másképp megfulladok! Ez utóbbi akkor a legrosszabb, amikor kiírnék valamit magamból – de egyszerűen: nincs rá szó! Azt mondják, az ember onnan érzi a leginkább, hogy öregszik, hogy többet jár temetésre, mint esküvőre. De a…
Lassan mi is elkezdjük a ház díszítését: a wc papír már például karácsonyi! Így szükség esetén egy rénszarvas segíti a tisztítást… A többi dekoráció egyelőre a garázsban várja, hátha valaki kitakarít és elhelyezi majd őket… Szerintem ez most pont tökéletes így! Valahogy jobban passzol ehhez az évhez, amit egyszerűen: elloptak tőlünk! Vagy csak eltűnt… vagy…
Kinyitottam reggel a csapot – de ezen a csatornán is épp Szájer csordogált… Szeretem a jó poént, csakhogy ez már több, mint siralmas! És ráadásul: eltereli a figyelmet a lényegről! Tényleg elhiszi valaki, hogy egy közel 60 éves ember egyszer csak azt gondolja: na jó, kipróbálom, miről beszélnek a libernyákok?!? Hogy ez volt az első?…
Szeretek fotózni! Nem mondom, hogy tudok is, de szeretem elkapni a pillanatot… Amikor a lényeg történik! Amit jó lenne megállítani, hogy megmártózhassunk benne kedvünkre! Csakhogy időgép még nincs, de egy-egy jól elkapott kép segíthet bennünk felidézni az emléket, visszarepíthet az időben… De mit tehet az ember akkor, amikor ránéz egy képre, és úgy érzi: megszakad…
A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik. (Muhammad Ali) Küzdeni jó! Csakhogy néha…
Nézem a tegnapi eső mocskos pocsolyájában visszaköszönő őszt, mely még ebben a sártengerben is képes ezernyi színben pompázni. Csak állok, szinte a semmi határán… A hideg szél cserepesre csipkézi a szám, miközben a Nap barátságossá szelídült sugarai megsimogatják arcomat. Mennyi ellentmondás egyetlen pillanatban… Szeressem ezt a pillanatot? Hiszen már szinte misztikusan szép! Vagy engedjem el,…
Mostantól biztonságban vagyunk: a kormány szerencsére gondoskodik rólunk! Hálás köszönetem mellett azért bennem felmerült néhány kérdés… Igen, Miniszterelnök úr, emlékszem, az ellenzék csúnya aknamunkája miatt tavasszal valóban két hétbe tellett, mire a rendkívüli jogrendet bevezethették. Igaz, én úgy emlékszem, akkoriban az operatív törzs egyik prominens személyisége – mindannyiunk Cilikéje – még azt próbálta nekünk elmagyarázni…