Kisvirág szirmai: A kislapos
Kisvirág kalandjai ezúttal a pálinkás üveg mellé vezetnek. Felnőttként vicces, szülőként azért hátborzongató történetek egy kislányról, aki csak jó akart lenni. Nem sikerült. Vagy talán mégsem ő volt a rossz?
Kisvirág kalandjai ezúttal a pálinkás üveg mellé vezetnek. Felnőttként vicces, szülőként azért hátborzongató történetek egy kislányról, aki csak jó akart lenni. Nem sikerült. Vagy talán mégsem ő volt a rossz?
Én csak így hívom: sznobkávé! És sokáig el sem tudtam képzelni, hogy ekkora összeget kiadjak egy kávéért… Csak azért nem mosolyogtam meg másokat, mert a kávé számomra szent dolog, és – ha a 3-4 órás alvásaimhoz hozzáadjuk a száz alatti vérnyomásomat – egyben igazi életcseppeket jelent. Kávé nélkül lehet élni, de nekem még nem sikerült. Szerencsére…
Gondolkodtam, megosszam-e a nyilvánossággal ezt a történetet – de hát: ez az én blogom, az én történetem, és ez annyira én vagyok, hogy simán itt a helye! Azt még „kisgida koromban” megtanultam, hogy az arcfestő felszerelés egyik fontos kelléke az ülőpárna. Valahol az festék-ecset és az ecsettál között helyezkedik el a rangsorban, hiszen vizet bármiben…
Gizi néni magányosan éldegél egy körfolyosós ház földszinti lakásában. Ajtaját messziről jelzi a rengeteg növény, amelyeket minden reggel szertartásosan végig locsolgat. Állítólag beszél is hozzájuk, de ez valószínűleg csak pletyka. Talán kicsit bogarasnak tűnik, mégis mindenki szereti, ami érthető: mindig mosolyog, mindenkihez van egy jó szava, és bár már nyugdíjas, mégis állandóan sürög-forog! Korábban raktárt…
Nézem a gyönge szirmokat… A semmiből jöttek – a semmibe tartanak. Mégis ittlétük maga a csoda!Az életet hirdetik, a körforgást – miközben egyszerre táplálják a méheket, dongókat és az emberi lelket! Hogy mi lesz a sorsuk? Ki tudja… Gyengének tűnően kapaszkodnak, de a többségüknek talán megadatik, hogy – részben a rovarok hálájából – terméssé változzanak….
– Mi vagy te, valami Teréz anya? – szegezte nekem a kérdést egy barátom, nem annyira elismerésnek szánva, inkább a „hülye” egyfajta diszkrét szinonimájaként. Nevettem rajta. Mit tudom én, ki vagyok – csak teszem, amit jónak gondolok, akkor is, ha ez szembe megy a szokással. Akkor éppen festeni készültem: a pandémia miatt gyerekek arcára nem…
Nem szeretem a reklámokat! Önmagamat pedig különösen nehezemre esik reklámozni. Igen, tudom: néha szükséges rosszként meg kell tenni… Végre volt egy fél szabadnapom, gondoltam: csinálok a könyvemhez egy videós ajánlót. Nos, nem az lett belőle! Ha van két perced ajándékba: nézd meg! És mert a videó csupán másfél perc: még pont marad annyi időd, hogy…
Mondhatnám, hogy véletlenül lettem arcfestő – de nem hiszek a véletlenekben. Az bizonyos, hogy életem legklasszabb „munkája” lett belőle, amíg nem vitte el a covid… Az első „maradj otthon” mozgalom során néhány kollégával egy kihívásba kezdtünk, hogy ne jöjjünk ki a gyakorlatból és ne legyen olyan fájó a hiány és a magány: minden napra volt…
Hetek, vagy inkább hónapok óta hallgatok! Erről a kormányról már aligha tudnék újat mondani, az ellenzék leginkább szóra sem érdemes, de legfőképp azért lettem csendes, mert azt gondolom: ennek most nincs ideje! Csakhogy ez az exkluzív interjú a köztévén, amit természetesen a Kormány Facebook oldala is online közvetített (nem mintha személyi kultusz lenne, ez simán…
Fess zenét! – mondta egy barátom, és már küldte is a dalokat. Ki tudna egy ilyen kihívásnak ellenállni? Jó, bizonyára akad, akit nem csigáz fel a lehetőség, én azonban belevágtam. A sorozat következő zenéje: Cseh Tamás – Csönded vagyok Mi más fejezhetné ki szebben a csöndemet, mint egy szál virág, amely köztudottan szebben beszél minden…