„Jézus mondja: Én vagyok a mindenek fölött való fény. Én vagyok a Mindenség; a Mindenség belőlem jött elő, és a Mindenség hozzám jutott. Hasítsatok szét egy fadarabot: én ott vagyok. Emeljetek fel egy követ: ott megtaláltok engem.” Az idézet Tamás Evangéliumából való. Valahogy mindig ezt éreztem… Egyszerűen biztos voltam benne, hogy kell legyen egy Univerzális…
Nagyon fiatalon keltem útra. Kerestem a helyem, de sokáig a láthatatlan szürkeség mögött rejtőztem még önmagam számára is. Tele bizonytalansággal, félelemmel… Sokáig azt reméltem, hogy talán majd egyszer eljutok oda, ahol végre biztonságban érezhetem magam… Aztán az élet újra és újra megmutatta, hogy nincs ilyen hely. Egyetlen telefonhívás…Egy baleset…Egy betegség…Egy döntés…Egyetlen pillanat… Ezek egyenként is…
Csak egy poén volt…A teremtés koronájának egy általam kedvelt lombja – az eladhatóságról beszélgetve – a nő meghatározásánál olyan hölgyeket emlegetett, akiknek az Oscar-díjat nem Hollywoodban osztották ki. Ez volt az a pillanat, amikor kivételesen nem szavakban, hanem egy képben jelent meg előttem, mit jelent számomra a nő.Megpróbáltam ezt a képet láthatóvá tenni… Lehetetlen küldetésnek…
Az úgy kezdődött, hogy elmentem egy Deva koncertre… A háttérben a szokásos fraktálképek mentek, amikor az egyikben egy kobrát véltem felfedezni, majd mintha egy angyalszárny jött volna… – és ott, akkor abban a pillanatban megjelent bennem egy kép! Mondanám, hogy ez, de az az igazság, hogy az kicsit jobb volt… És mesélt nekem! Ezt onnan…
Beköszöntött újra a Sárkány éve… Izgalmasan hangzik? Vagy talán nincs is semmi jelentősége? Én általában szeretem! Elsőszülöttem is a Sárkány évében érkezett, és mint minden új év érkezésekor: én ezúttal is optimistán néztem a jövőbe. Mégis: talán a világot átszövő általános bizonytalanság miatt valóban kicsit ijesztő a helyzet… – erről azonban aligha a sárkányok tehetnek!…
Reggel a kertben egy frissen kinyílt írisz-bokor várt rám… És persze: az orgona ága! A barackfa virágáról lemaradtam, de délután főztem egy jó csirkepaprikást, nokedlivel! Van olyan illata, hogy elnyomja a kertben az orgonáét, amellyel már a kakaós csiga is megküzdött, amit előtte sütöttem! És egy nagy adag padlizsánkrém is pihen már a hűtőben, hogy…
A MammyPress Média – az Esti Hírlap Online megszűnését követően – eredetileg (egy vizsgafeladatként, majd később) azért jött létre, hogy a nap híreit foglalja mindenki számára érthetően egy csokorba. Csakhogy az MTI akkoriban indult meg olyan szinten a lejtőn, hogy értelmét vesztette a terv, így csupán a saját gondolataimat, érzéseimet, reflektálásaimat teszi nyilvánossá. A tanárok…
Ez az egyik legszebb közhely (és mint általában a közhelyek: ez is igaz), de csak addig gondolod annak, amíg nem éled meg személyesen lényegét. Akkor egy kicsit új értelmet nyer… Ma a szó klasszikus értelmében voltam úton: túrára indultam. Igaz, azt sem tudtam, hogy pontosan hova, de szerencsére egy olyan rutinos túravezető baráttal, akire tudtam,…
Nézem a gyönge szirmokat… A semmiből jöttek – a semmibe tartanak. Mégis ittlétük maga a csoda!Az életet hirdetik, a körforgást – miközben egyszerre táplálják a méheket, dongókat és az emberi lelket! Hogy mi lesz a sorsuk? Ki tudja… Gyengének tűnően kapaszkodnak, de a többségüknek talán megadatik, hogy – részben a rovarok hálájából – terméssé változzanak….
– Mi vagy te, valami Teréz anya? – szegezte nekem a kérdést egy barátom, nem annyira elismerésnek szánva, inkább a „hülye” egyfajta diszkrét szinonimájaként. Nevettem rajta. Mit tudom én, ki vagyok – csak teszem, amit jónak gondolok, akkor is, ha ez szembe megy a szokással. Akkor éppen festeni készültem: a pandémia miatt gyerekek arcára nem…