Hónapok óta hallgatok – legalábbis ami a közélet helyzetét illeti. Legfeljebb egy-egy hozzászólás volt tőlem, egy adott helyzetre, de semmi több!
Pedig néha úgy éreztem, megfulladok, ha nem mondhatom el, „mi bántott hazafelé menet”. Nem is tiltotta senki, magamat korlátoztam! Öncenzúra. Mert azt, amit gondolok, ezúttal nem akartam közkinccsé tenni, vagy más látószögként felajánlani másoknak – féltem, az eredménye az lenne, hogy inkább el sem megy valaki szavazni… Azt pedig nem szeretném! A regnáló kormányról már elmondtam mindent, mi elmondható – aki eddig nem érezte át tetteik jelentőségét, azt ebben a pár hétben aligha fogom meggyőzni, és ez amúgy sem célom soha: én tiszteletben tartom, ha mást gondolunk a világról! Ahogy elfogadtam, hogy van ez az ellenzéki összefogás, és hogy adva van a jelölt is – akikről szintén nem szívesen írnék most bármit. Van róluk véleményem, többségében jól megalapozott, egy kisebb részéről pedig kijelenthetem: nem mostanában fog olyan politikus színpadra lépni, akiben egy icipicit bízni tudnék…
Az elmúlt napok azonban annyira trágár módra sikerültek, hogy nem tudok némán elmenni mellette! Az, ami ebben az országban kampány címszó alatt zajlott, az mocskosabbra sikerült, mint amelyet a legádázabb disznó elviselhetne…
Hogy a kormány Győzikét és Kisgrofót rángatta elő a cilinderéből, azon már meg sem lepődtem. Olcsóbbak, mint a krumpli és mélyebben is találhatóak. És ezzel még véletlenül sem a származásukról alkotok véleményt (aki ismer, tudja: a rasszizmus távolabb áll tőlem, mint – hmmm – politikustól az őszinteség?), hanem a művészi produkciójuk színvonaláról. Aminek bizonyára van helye, egy mulatságban mindenképp, egy lakodalomban talán – de egy országvezetés szimbólumaként… Én bevallom, még Pákót hiányolom kicsit a felsorlásból. De oké, ez ízlések kérdése – vagy mifene…
Azt azonban nem tudom mivel magyarázni, hogy a kormány kampányprogramját gyakorlatilag az töltötte ki, hogy mit fog csinálni győzelme esetén a „baloldal”. Természetesen háborút, meg válságot, meg elveszi a nyugdíjat és elzárja a gázcsapot. Kihagytam valamit? Biztosan, nem követtem, de a csapból kinyitva is ez folyt rám! Meg a mi pénzünk… de az egy másik történet. Talán majd egyszer valaki számonkéri az erre fordított keretet – sajnos kicsi rá az esély!
Ellenben nem tudom, hogy mindezt honnan tudják? És hogy mi helyette az alternatíva? Mi a kormány programja? Mert ez az előző tizenkét év annyira nem volt sikertörténet… De rendben, ez utóbbinak megítélése megint szubjektív, mint Győzike zenei attitűdje. Tehát térjünk vissza a programra. Mivel a jelenlegi miniszterelnökünk isteni mivolta még nem nyert igazolást, így hús-vér emberként gondolom Nostradamus, esetleg egy varázsgömb segítségével mérte fel, hogy milyen lenne az az alternatív valóság, amelyet az ellenzék vezetője hozna létre (természetesen már a választás másnapján, bár előtte még valamikor Kormányt kéne hozzá alkotni!). És hát ne feledjük el, azért volt ennek a kormánynak is programja: Pegasus néven fut sok-sok megfigyelt telefonján. Csakhogy ezeket a baromságokat ott sem hallhatta, mert akkor azokat már rég közkinccsé tette volna…
De nem járatom a számat (billentyűzetemet) tovább. Mindegy, mit gondolsz a világról, egy dologban egyetértek Orbán Viktorral: nem azt nézem, mit mondasz (vagy ikszelsz), hanem azt, hogy mit csinálsz! De kérlek: gondolj át mindent józan ésszel! Tisztán! Propagandamentesen! És mindegy, hogy kire voksolsz, vagy hogy érvénytelenül ikszelsz, de menj el szavazni!!! Összefogásra, kutyára, vagy az összesre együtt… Vagy – ha te úgy érzed, tényleg így van rend a világban, hát remélem, tudod mit miért teszel… akár “oda” is.
Csak ne legyenek illúzióid: a szar (bocsánat: a következő időszak gazdasági helyzetére nem találtam szebb és kifinomultabb jelzőt) minden verzió esetén itt lesz a nyakunkon. A háború veszélye (lásd a Magyar Közlönyt, amiben „picit más van”, mint a kampányszövegben) itt lebeg a fejünk felett, bárki is nyer vasárnap. És az sem fog változni, hogy reggel felkelsz, megmosakszol (Ukrajnában ez most nem megy mindenhol: nincs víz!), és a fésülködéshez belenézel a tükörbe.
Csak ez számít… hogy bele tudj nézni, bármi is történik!
