– Ne haragudjon, nem pénzt akarok kérni… – hallatszott egy hang a sötétben! Az épület árnyékából egy éltesebb korú nő szólított meg, kissé csapzott külsőjéről lehetetlen volt megállapítani, hogy a harminchoz vagy a hatvanhoz van közelebb. – … csak a fiamnak kéne egy bakancsot vennie, mert nem tudom elvinni az orvoshoz! – folytatta a nő…
Nem is értem, eddig hogy-hogy nem írtam róla… Igaz, szóban már sokszor elmeséltem, hogyan is került a nyakamba a kedvenc láncom! Ma egy különleges hóvirág fotója kapcsán jött elő a történet, ahol a képen a tavasz első hírnöke nem pusztán a fagyos földdel, de egy útjába került falevéllel is sikeresen küzdött meg, hogy elhozza nekünk…
Egyenjogúság ide vagy oda: nőt és gyereket nem bántunk! És általában a kisebbet, a gyengébbet, a védtelent sem… Ehhez nem kell különösebb ideológia – azt gondolom, ez alapvető emberi értékrend! Nálam biztosan az alapkő része: számomra nem számít, ki honnan jött, miben hisz, kivel bújik ágyba, mit gondol a világról – az emberről alkotok benyomást,…
Aki már járt „odaát”, annak mindegyik az – de a mai ezen felül is különleges! Tizenkét éve is az volt! Túlélve (akkor épp) egy durrdefektet az autópályán – bónuszként – egy rendkívüli ajándékot kaptam az élettől: lett egy ajándékfiam. Nem „egy vér”, de egy lélek lettünk, amit bármi történt – márpedig történés az mindig volt…
Nem bírom Magyar Pétert! Az ösztöneim azt suttogják róla, hogy a sokaság egyszer már tapsolt egy hasonló hősnek – igaz, én akkor is kilógtam a sorból és az élet engem igazolt: most ez a személy lett hazánk ura és parancsolója. De maradjunk Magyar Péternél: nem szimpatikus, nem bízom benne, és erre megvan minden okom. Hitelességének…
Úgy tűnik, mintha a semmiből érkeznének, mert bár a tudomány pontosan ismeri a folyamatot, de az emberi agy számára csak nehezen fogható fel születésük egy mikroszkopikus világban. De megszületnek, évezredek óta, milliárdszámra… Egy részüknek az a sorsa, hogy belevesszenek a semmibe, néhány azonban akár kitűntetett figyelemben is részesülhet – ha jó időben, jó helyre érkezik!…
Bevallom, nem nagyon érdekelt Varga Judit (ex)miniszter tevékenysége. Az sem, amely a hivatali idejében volt, az pedig végképp nem, ami a magánéletéhez kötődik. De van egy „vesszőparipám”: a családon belüli erőszak! Nem pusztán azért, mert egykor magam is részese voltam szinte minden árnyalatának, hanem elsősorban azért, mert ma is sokezer embert érint, mégis a rendszer…
Hogy mi köze a korcsolyának a focihoz? Vagy mindkettőnek az épülő házakhoz? Elárulom! Mindig imádtam a korcsolyát! Még Vitray tolmácsolásával kezdtem gyönyörködni benne és lelkesen szurkoltam sportolóinknak! Illetve… mostanában már ott tartunk, hogy a Kósa Lajos vezette szövetség öt induló versenyzőjéből már csak egyetlen magyar sportoló fért be a keretbe, és még egy akad, aki…
Tartozni valakihez – ez a legősibb vágyaink egyike, ösztöneink diktálta késztetés. És a szeretni és szeretve lenni is általános igény, amely akár meg is érdemelne egy ünnepnapot, hiszen csodálatos dolog – különösen, ha mindkettő ugyanarról a két emberről szól! Látva a sok csilivili szívecskét és mindenféle bigyót – és persze, az éttermek, szállodák hirdetéseit –…
Pusztán egyetlen napja tettem közzé, hogy a jövőben nem nagyon készülök politikai dolgokról írni, de közben olyan események történtek, hogy csak nem tudok ellenállni, még ha tudom is, mennyi értelme van… Nincs itt semmi látnivaló! – üzente Novák Katalin azzal, hogy napokkal a kegyelmi botrány kirobbanása után jóízűen elmajszolta a békési foszlós kalács utolsó morzsáját….