Még csak kétéves volt. Nem tudni, hogy tudott-e már beszélni, hogy rúgott-e már labdába, hogy volt-e szülinapi tortája… Egyáltalán: evett-e már valaha tortát?!? Csontsoványan, kiéheztetve, magzatpózban ért végett rövid kis élete, amely több tragédiát ölelt magába e két év alatt, mint amennyi néhány embernek évtizedekre juttat a sors… Sanyikának hívták…. Tovább olvasom
Talán a húsvét, a feltámadás ünnepe teszi, talán az éppen újjáéledő természet, hogy gondolataim minduntalan egy univerzális erő körül járnak, amelyet az egyszerűség kedvéért akár Istennek is nevezhetünk… De még véletlenül sem kötelességből! Hogy az egyház rendszerét mikor kezdtem elutasítani? Talán a hatodikos történelem órákon ült el bennem a tagadás… Tovább olvasom
Bazzmeg! – szaladt ki a számon sokadjára, némi bosszúságot követve. Alapvetően az igényes, szép beszédet szeretem, de azért nincs bajom a káromkodással sem, amíg az nem személyeskedés és nem kötőszó, hanem az, ami: indulatot kifejező, vagy inkább levezető megnyilvánulás. Hogy ez így helyes-e, arról lehet vitatkozni, de mindenképp természetes és… Tovább olvasom
Valamit enni kéne! – nyitottam ki nem túl lelkesen a hűtőszekrény ajtaját, mert ma itthon dolgozom, de azt mondják, attól még nem árt, ha az ember eszik néha… Valójában biztos voltam benne, hogy szokás szerint az „inkább hagyjuk, nem kell semmi” gondolat kíséretében ugyanazzal a lendülettel vissza is zárom majd… Tovább olvasom
1990 novemberében – hála a minimálbér bevezetésének – lettem állástalan ápolónőből vállalkozó. Én voltam a „friss hús” az osztályon, ahol beosztást alig tudtunk csinálni, annyira kevesen voltunk – de ez egy másik történet… „Majd én teremtek magamnak munkát!” – gondoltam, és ez azóta is minden tevékenységem, minden napom alapja! Immár… Tovább olvasom
Magyarország (gránitszilárdságú) Alaptörvénye szerint „Magyarország független, demokratikus jogállam”. Hogy ez valóban így van-e, arról Brüsszelben (is) aktív vita folyik éppen, mert néhányan úgy gondolják, hogy ez azért nem teljesen fedi a valóságot – márpedig a brüsszeli eurócsap csak oda csöpögteti a friss, habos euró-támogatást, ahol ki van írva a kocsmára, hogy “Jogállam”!… Tovább olvasom
Még négyéves sem voltam, amikor a Rákóczi út egyik újságpavilonja jelentette számomra az otthon melegét. Mai fejemmel, anyaként visszanézve ettől azért néha elkerekedik kissé a szemem, mégsem panaszként jegyeztem ezt le, hiszen nem csupán gyerekkorom legboldogabb időszakát jelentette nekem, de olyan lehetőségeket is teremtett, amelyekről a legtöbb (hmmm! kis pisis)… Tovább olvasom
Néha az élet fontos üzenetei a legváratlanabb módon érkeznek meg hozzánk… Én például az imént jóízűen belapátoltam egy nagy adag mákostésztát és – rohanásban vagyok egy rendezvényre – nekiálltam gyorsan fogat mosni. Észrevettem, hogy az ujjamon is van valami, hát elkezdtem dörzsölni, de a máknak vélt valami meg sem moccant…… Tovább olvasom
Igen, ő parton volt mindig: akkor is, amikor játékos volt, és akkor is, amikor a partvonalon túlról irányította az eseményeket. Most egy nagy sztorizó előtt tisztelegve én is inkább csak mesélek… A családban – az egyszem fradista nagyapámon kívül – mindenki Vasas drukker volt, a legjavából. Kétéves koromban a keresztapám… Tovább olvasom
Veszélyes kiállítás az ilyen a magamfajtáknak… Az ember besétál és csak kapkodja a fejét: mindenhonnan ömlik rá a szembesítés a valósággal! Amit néhányan tudunk, néhányan talán itt eszmélnek rá – és biztos van, akinek ezek után sem esik le! Tényleg ilyen világot élünk? És tényleg nem tehetünk ellene semmit? Ezernyi… Tovább olvasom