Új remény… – vagy mi

Bevallom: azok közé tartozom, akik erős fenntartással kezelik Magyar Péter érkezését. Erről hosszan tudnék mesélni, de azt gondolom, ennek most nincs jelentősége. Az ország többsége – szerencsére – őt akarta, és ha benne talán nem, de a mögötte álló emberekben látok reményt a változásra! Különben sem az a lényeg, hogy nekem szimpatikus-e, hogy én bízok-e benne, hanem hogy a gyerekeim, az unokáim végre egy élhetőbb, szabadabb országban éljenek majd – lehetőleg anélkül, hogy elhagynák az országot! Erre most esély nyílt…
Remény, egy szó, aminek már talán a jelentése is feledésbe merült. Hosszú évekig legfeljebb abba kapaszkodhattunk, hogy a történelem során eddig mindennek vége lett, ami elkezdődött.

Hogy itt most mi kezdődik – azt nem tudhatom. Szerintem senki más sem, hiszen nem csak a szándékok ismeretlenek, de az arcok is újak, miközben a környezet – a hazai és a nemzetközi egyaránt – kifejezetten kiszámíthatatlan! Néha az az érzésem, hogy őrültek irányítják a világot – ez nem segíti a tervezést!

Azt azonban tudom, hogy láttam emberek ezreit, amint boldogan ünnepelnek az utcán. Jó, ehhez korábban elég volt, ha a focicsapat esetleg eltalálta a labdát, de ez most mégis valami más volt! Az emberek, akik eddig lehajtott fővel, mogorva arccal éltek egy embertelen világban, akik szemrebbenés nélkül mentek el koldus és haldokló mellett akár… most észrevették egymást! Pacsiztak, táncoltak, közösen örültek! Ismeretlenül is. És igen, tudom, jönnek a szürke hétköznapok, az olykor fájdalmas kihívások, és garantált, hogy nem lesz mindig táncos kedvünk – de ez a felszabadultság erőt adhat átvészelni a nehéz napokat. Mert belekóstoltak az emberek, és a szabadság édes íze nagyobb függőséget képes okozni, mint a nikotin vagy az alkohol együtt.

Aztán jött a másnap, és még mindenki (jó: a többség) eufórikus hangulatban volt. Majd jött egy nemzetközi sajtótájékoztató. Egy olyan, ahol pártállástól függetlenül mindenki ott lehetett és kérdezhetett. Szokatlan jelenség volt… Legalábbis errefelé! Hazai és külföldi újságírók kaptak mikrofont, akik nem „alákárdeztek”, hanem sokszor nagyon is „belevágva a sűrűjébe” faggatták az újonnan választott miniszterelnököt! És jöttek is a válaszok. Tájékozottan és többnyire egyenesen.

És mindezt közvetített a köztévé! Az M1 Hiradója, ahova a kampány időszakában – akkor még a legnagyobb ellenzéki párt elnökeként – nem igazán sikerült bekerülni személyesen. Az AI által generált videók merítették ki a pártok esélyegyenlőségét. Errefelé eddig így járta a köztévében: Budapest főpolgármesterétől sem koptak el a székek…

Ma pedig jött a hír, hogy egy jegyző, aki a választási eredményt követően „buzizott” – ami korábban már fel sem tűnt, ha Bayer mondta, ahogy a poloskázás is szinte elvárás volt – csakhogy ezúttal az új szelek kifújták az illetőt a székéből: méltatlan magatartása miatt felmentették állásából! Kezdetnek nem is rossz…

Hit, remény, szeretet… Vallástól függetlenül mintha ez járta volna át az országot az elmúlt napokban! Végre nem pusztán egy falvédő lengette külsőségként, hanem emberek ezreinek lelkéből fakadva! Nem gondolom, hogy ez Magyar Péter érdeme lenne, mert ez az emberekből indult! És csak rajtunk, embereken múlik, hogy megőrizzük-e…

Hajrá, Magyarország! De most tényleg… Hajrá, magyar emberek!