A Balsors csak tép, rendületlenül
Míg haladunk, lendületlenül
Nem jő víg esztendő ránk soha,
A sors hozzánk nem kicsit mostoha
Élünk hát reményt nem is keresve
A múlt eszméit siratva, temetve
De hamarabb ragadjuk testvérünk torkát
Mint elzavarnánk méltatlan hordát!Isten, áld meg a magyart – hiába kértük
S a felénk nyújtott kart letéptük!
Most keseregve nézünk fel az égre:
Pedig nézni – önmagunkba kéne!
Nem életem fő műve – kb. 9 perc alatt születt, egy hírre reagálva… De talán nem baj, ha megmarad! Hátha egyszer nem lesz aktuális…
Ártatlan vagyok: a ma 195 évesz Himusz kapcsán a Zoom.hu tette fel a kérdést, hogy nekem mi jut eszembe róla! És mert ez a nap a Kultúra napja – ennek tiszteletére – a Magyar Kultúra Napja is egyben, így ösztönösen vers formában jutottak eszembe a gondolatok!
