A Balsors csak tép, rendületlenül Míg haladunk, lendületlenül Nem jő víg esztendő ránk soha, A sors hozzánk nem kicsit mostoha Élünk hát reményt nem is keresve A múlt eszméit siratva, temetve De hamarabb ragadjuk testvérünk torkát Mint elzavarnánk méltatlan hordát! Isten, áld meg a magyart – hiába kértük S a felénk nyújtott kart letéptük! Most…
Nézem a videót, mely a nőket mutatja be a világ minden tájáról… Csodaszép, és jó, hogy van egy ilyen, hogy lássák az emberek: a nő – lehet bármilyen a helyzete – minden országban, vallásban, kultúrában NŐ! És ugyanaz az üzenete, ugyanolyan szép, megindító… Bárhogy is tartja a nemzetsége, vagy épp a média! Nézem, és közben…
Hallgatom az MTI legfrissebb híreit az autóban… „Maradnak a kíméletlen mínuszok” – mondják a végén, minek hallatára azonnal végigfut a hátamon a hideg! Gyorsan megnyugtatom magam: az autóban 24 fok van, így kellemes körülmények közepette száguldozhatok melegebb égtájakra… Közben azért lopva rápillantok a műszerfalra: 3 fok, pluszban! Nekem kutyahideg, és maga a fagyhalál a kintlét,…
A disznó viccekért sokan rajonganak, ez azonban már inkább kész röhely! Mert valahogy mostanában kicsit sok itt a disznóság! Értem én, hogy az ország miniszterelnöke akkor sem foglalkozik disznóvágással, ha kedvenc időtöltése a kolbász töltés – persze a foci után. Hogy éppen melyik disznó a soros, az meghaladja figyelmének lehetőségeit. Szerencsére ezért (is) vannak miniszterei,…
Búcsúzik egy év, köszöntünk egy újat: ez most a vidámság, a mulatság ideje – és annak, hogy békés, boldog új esztendőt kívánjunk mindenkinek! Meg is tenném, de valami azt súgja: ez az év nem a békességről fog szólni… A világ – és sajnos benne a mi országunk kifejezetten – valamiért épp nem a béke felé…
Nézem a szertehulló szikrákat, beszippantom azt a jellegzetes illatot… Olyan varázslatos az egész! Pedig pici villanások összessége, naponta látom egyenként őket, mégis csak így együtt jelentik, hogy karácsony van: a szeretet és a fény ünnepe! Apró szikrák: egy mosoly, egy meglepetés… egy lehetőség, egy lehetetlenség… egy telefon, egy SMS… egy érkezés, egy fénykép… egy illat,…
Mindent elolvasok, amennyire időm engedi – mert egyrészt ezt tanultam… másrészt, mert minél több információm, szemszögem van, annál tisztább képet láthatok a valóságról. Arról a valóságról, ami nem is mindig olyan egyértelmű! Ezúttal a Facebookon található „Gondolkodó” egyik megosztása gondolkodtatott el: a Zárójel című portál egy írását tette közzé Ünnepi gondolatok a kurva országhoz címmel. Azt kérdezték…
Ha az emberbe beleköt egy hajléktalan – sajnos megesik az ilyen –, sokféle módon kezelhető a helyzet. Az intelligens többség igyekszik diplomatikusan leszerelni. Ha azonban nem sikerül és az illető benyom egyet, akkor teljesen normális, ha vérmérsékletünknek megfelelően rendőrt hívunk, vagy akár fizikailag is megvédjük magunkat, vérmesebbek esetleg összecsomagolják az illetőt és feladják postára… Csakhogy…
Igen, tényleg: vannak dolgok, amelyek felfoghatatlanok azok számára, akik nem itt élnek! Tetszik ez a kampány, amely eredetileg Magyarország néhány különleges látnivalója kapcsán jelent meg a plakátokon… Annyira tetszik, hogy kerestem még néhány dolgot, amivel bővíthetnénk a kínálatot!
Nézem a plakát-tengerről szóló képeket, írásokat, és nem értem… A hiba biztos bennem van, hiszen nekem is kiverte a biztosítékot ez a dömping, mert tele van a város (és a hócipőm) vele… miért erre költ a kormány, amikor ezer más hasznosabb dologra kéne pénz? mit akar még, amikor már ez egy lezárt kampány kéne legyen?…