Nézem a szertehulló szikrákat, beszippantom azt a jellegzetes illatot… Olyan varázslatos az egész! Pedig pici villanások összessége, naponta látom egyenként őket, mégis csak így együtt jelentik, hogy karácsony van: a szeretet és a fény ünnepe!
Apró szikrák: egy mosoly, egy meglepetés… egy lehetőség, egy lehetetlenség… egy telefon, egy SMS… egy érkezés, egy fénykép… egy illat, egy íz… Külön-külön talán észre se vennénk, de így együtt azt jelentik: idén is boldog lett a karácsony!
Nézz egy gyermek szemébe, amikor áhitattal csodálja a csillagszóró fényét! Meg kellene újra tanulni ezt az őszinte rácsodálkozást – akkor talán mindennapi életünkben is észrevennénk az apró szikrákat, megtanulnánk észrevenni a csodás pillanatokat, másodperceket…
Hiszen ez is csak néhány másodperc! Mégis kicsit úgy érzem: erre a néhány másodpercre vágytam egész évben…
És igen: tudom, hogy ha kialszik, csak egy kopár, tűzveszélyes drót marad – de azért biztos vagyok benne, hogy jövőre is meggyújtom!
Mert kellenek azok az apró, szerte hulló szikrák, hogy együtt fényt hozzanak az ünnepbe, fényt az életünkbe!
Boldog karácsonyt!
