A mi országunk háza
Úgy hozta a sors, hogy a Parlamentnél volt találkozóm. Nem, nem azon a rendezvényen, amit a választásokat követően megfúrtak, de az egy másik történet, még ha annyira jellemző is: ez most mellékes!
Az épület nagy kedvencem, egy igazi csoda számomra! Nagyon szeretem, talán épp ezért viselem nehezen a tartalmat, melyet manapság hordoz. Most azonban ez sem fontos, csupán a “Tisztelt Ház” tisztelt háza!
A patinás épületnek immár van egy hiper-szuper látogatóközpontja is, ami megvéd a december csípősségétől, ha betérnél – pár éve még az utcán kígyózott a bejutni várók sora, ami méltatlan az épülethez, és kegyetlen a látogatókhoz – hát megpróbáltam kicsit jobban megnézni: ezúttal mit sikerült összehozni a “fiúknak”!
Első pillanatra egy színvonalas, modern, de mégis: a földbe süllyesztve ezzel az összképet nem nagyon csorbító létesítménybe csöppentem. A szigorú beléptetés indokolt, mellette kulturált pénztár, büfé, ajándékbolt – ahogy lennie kell! Akár örülhetnék is neki, ha nem lenne második pillantás… De volt!
A hidegből érkezve érthető, ha az orrom átvette az irányítást, és a kávéillat, no meg egy meleg tea felé vettem az irányt. Számomra kicsit furcsa üzenete van, hogy a ország házának büféjében minden termék előbb nagybetűs angol elnevezést kapott, és csak alatta volt egy kisbetűs magyar fordítás. Tudom, én vagyok a kukacos, de nekem még azt vésték a fejembe, hogy “nyelvében él a nemzet”! Azután továbbolvasva a cédulákat rájöttem: jó ez így! Az árakat ugyanis biztos, hogy nem a magyar átlag pénztárcájához szabták, pedig abban benne van a Nagy Gázszerelő heti betevője is, hogy kicsit javítson rajta! Persze, ez csak a látogatók részére készült, a benti – szeretett politikusaink igényeit kielégítő – büfé árai feltehetően nem sokat változtak a 2012-es nevetségesen alacsonyhoz képest. Már megint kicsit elkalandoztam, pedig a büfének van más érdekessége is: az elengedhetetlen gulyás mellé például tökleves is kapható, a cukros üdítők helyett/mellett a majdnem frissen centrifugált gyümölcslevek, narancsos céklalé, müzlis joghurt mosolygott felém poharakba adagolva a hűtőpultokból. Kicsit elgondolkodtatott, hogy ez vajon a turisták igénye, avagy azt szeretnék sugallani vele, hogy országunkban ez az életmód a “trend” – de aztán megláttam a fánkokat és megnyugodtam! Ki van ez találva… Aggodalomra amúgy sincs ok, mert itt aztán tényleg dübörög a gazdaság: egészen pontosan 250 Ft az euró helyi árfolyama!
De hagyjuk is a büfét, már úgy sem maradt kedvem/pénzem itt teázni – nézzük, mit rejt a “shop”!
Gyakorlatilag mindent! Illetve: élelmiszer nem volt, csak pirospaprika – 3 apró zsákba csomagolva, 2500 Ft-ért. Meg csoki, méghozzá kézműves finomságok – igaz, nem csak táblája, de az árcédulája is meglehetősen fűszeresre sikeredett! Apropó, árak! Megnéztem egy-két tényleg nagyon szép táskát – hiába na, csak nő volnék! – és néhány ékszert, melyek egy része valóban kiemelkedően szép volt a giccsparádé-tengerben. Árat azonban nem láttam, így nem kaptam tőle infarktust, és csak a nem létező bajszom alatt mosolyogtam: ide nem jár a NAV éber ellenőre? Vagy itt nem kötelező feltüntetni az árakat? Mocskos gondolataimat kézműves szappannal tisztíthattam volna meg, ha van rá 3800 forintom! Még jó, hogy nincs minden beárazva…
A termékekre egyébként ugyanaz volt jellemző, mint az ékszerekre: néhány értékesebb is felbukkant a kommerszek áradatában. Sajnos azonban csak erről a tényről ismertem fel, hogy a termékek egyébként épp szeretett országunkat hivatottak promocionálni.
Sötét gondolataim támadtak és közben kint is rámsötétedett! Így hát a 200 forintért igénybe vehető mosdó helyett kifelé vettem az irányt, ahol gyorsan még megbukott a modernség ötvözése: bár elsőre jó ötletnek tűnt, hogy kivilágították a lépcsők szegélyeit, de aztán kiderült, hogy azok csak dekorcsíkok. Amelyek a szürkületben pont annyira vakítanak, hogy aztán a lépcsőt még véletlenül se lássam…
Hiába, na – semmi sem tökéletes! Miért pont itt lenne másképp?!?
Discover more from MammyPress Média
Subscribe to get the latest posts sent to your email.

ez már tuti fasiszta diktatúra
Ha sokallod az árát, hát nem veszed meg. Ennyi. 1st world problem.
@Semper Fidelis: Az árak – bár „kissé” elrugaszkodottak – csak másodlagos tényezők… Valójában csak azért érdekes, mert a turistáknak úgy tűnik: állambácsi is példamutatóan túláraz!