Pillanatképek

Képek. Hallgatom a dalt a számítógépen (ettől máris egybeforr a látvány és a hall-vány) – kedves emlékeket idéz. Nem tudom megítélni, mennyire jó dal, mert kissé elfogult vagyok: barátaimnak tudhatom készítőit, ráadásul fotósként is érint a “téma” – naná, hogy nekem kedvenceim egyike!

Nosztalgiázva néztem a videó képeit, és az jutott eszembe, mennyire az élet pillanatot rögzíti minden kocka. A soha meg nem ismételhető, egyszeri pillanatot, ami akkor talán nem is fontos, talán csak egy közepesre sikeredett kattintás – de az Idő nevű varázsló segítségével egy egész korszakot jellemezhet majd valamikor… a fények, a színek, a téma… a ruhák, frizurák… a készítéskor fel sem tűnő részletek: egy eszköz, egy helyszín… És az egykor esetleg szürke pillanat már korábbi értelmét vesztve mutatja, milyen is volt a világ, amikor valaki megpróbálta megörökíteni… Fontos munka hát az enyém – gondoltam elégedetten -, de az agyam nem érte be ennyivel és tovább cikáztak a gondolatok…

Pótolhatatlan, megismételhetetlen pillanatok… Persze, elsőként a saját életem fontos pillanatai jelentek meg előttem: gyerekszületés, esküvő, ballagás… aztán sorra érkeztek lelki szemeim elé azok a képek, amelyeket én készítettem, sajnos nem kevés olyan barátról, közismert személyekről, akik ma már nincsenek köztünk! Mindegy, melyikük honnan érkezett – egyre nő azoknak száma, akiknek már csak képek őrzik ittlétüket.

Aztán cikázva tovább az emlékek között, eszembe jut egy kép… Emlékszem, egy májusi szombaton készült – stílusosan: Szombathelyen -, és csak viccből! Már nem is tudom, mivel poénkodtunk… Visszanézett, nevetett egyet – és én lőttem a géppel! Jó kép lett! Ezrével voltak már róla képeim, mégis alig vártam, hogy lementsem, mert éreztem, hogy ez most olyan “jóféle”. Akkoriban hetente születtek róla képek, így legrémisztőbb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez a kattintás lesz az utolsó, amivel őt fényképezhetem…Ahogy ott visszanézett, egyben az utolsó találkozásunk is volt!

Szerencsére számunkra nem csak a képekben létezik tovább. Gyakran emlegetjük még mindig, hiába lesz lassan három éve, hogy eltemettük. Sokat tanultam tőle – és ezek szerint még mindig van számomra pár leckéje: most épp a pillanat mulandóságáról oktat… és nem elég, hogy fájó a lecke, de sajnos nincs ebben egyedül!

Képek… lehet, hogy halványodnak idővel a színei… de megőrzik a pillanatot nekünk!