Beismerő vallomás?

– Alapos vizsgálatot kérek mindenkitől! – utasította a miniszterelnök a hajókatasztrófa ügyében vizsgálódó hatóságokat. Akár nemes gesztus is lehetne, akár tisztelgés az áldozatok felé, a hiba biztos bennem van, hogy nekem a bicskámat nyitogatja a zsebembe ez az ártatlannak tűnő (de inkább hatalmat fitogtató) mondat!

Igen, én is ismerek legalább egy viccet a hülye rendőrről (a többi igaz), többségükben tőlük hallottam őket! És igen, nekem is számtalanszor mentek már az agyamra idegtépő intézkedések, akár azért, mert a hatóság nem állt a helyzet magaslatán, akár azért, mert a munkájukat irányító rendeletek voltak agyamentek! Egyikért sem őket hibáztatom…

Mégis, ha olyan dologról volt szó, ahol gyereket bántalmaztak, ahol életellenes cselekmények történtek, szóval a legfontosabb dolgokban úgy tapasztaltam, hogy a legjobb, leglelkiismeretesebb dolgozóik végezték a munka nehezét! (Igen, néhány esetet kivéve! Valahogy ezek mindig kötődtek valahova… de ha lúggal marnak, se mondok többet!)

És bár már régóta minden hatóság élén a kormány saját embere vezeti a hivatalt, és a dolgozók zöme is ellenőrzött Pedigree-jű, én azért a nevükben is visszautasítom, hogy egy ilyen súlyos tragédia esetén nem tennének meg mindent maximálisan az ügy érdekében – legyen szó mentésről, vagy vizsgálatról!

Az emberek többsége, a közvélemény semmi jót nem néz ki belőlük általában, de azért ilyenkor ők is javarészt tudják: mindenki megteszi a tőle telhetőt!

Talán a kinevezéseket jóváhagyó miniszterelnök is bízhatna ennyire az embereiben. Tudhatná, hogy nincs szükség arra, hogy erre az alaposságra külön felhívja a figyelmünket…

… Kivéve, ha időnként az ellenkezőjét is utasításba adja!