A hét képe: Bemutatom a barátom

Szoros kapcsolat áll fent közöttünk, megérett arra, hogy a nyilvánosság elé tárjam… Ma készült róla ez a kép, de nem új a viszony: hosszú hetek, azt hiszem, talán már hónapok óta tart!

Voltak nehéz pillanataink, merthogy van ugyan figyelmeztető lámpája, de a kis huncut nem használja… Így a már hetek óta plátói kapcsolatunk akkor kezdett szorosabbá válni, mikor pár hete egy szürkületi órán haladtam el mellette, utolsó pillanatban észrevételezve, hogy „ezmégmindigittvanafenevigyeel” – és mire a gondolat végére értem, hajszál híján elütöttem a tőle pár méterre lévő zebrán szintén a szürkeségbe olvadó gyalogost!

Egy padló fék és egy rémült tekintet emléke maradt csupán, és azóta naponta üdvözlöm az útjavítás legújabb technológiáját megtestesítő barátomat.

Azt hiszem, komolyan hiányozna, ha egyszer felszámolnák… de egyelőre úgy tűnik: még sokáig találkozhatunk!

Azt hiszem, karácsonyra meglepem valami működő fényforrással… – addig talán veszek neki öntapadós prizmát, ha rendesen viselkedik!