Egy igazságtalan miniszter esete a tejföllel

Bevallom, nem nagyon érdekelt Varga Judit (ex)miniszter tevékenysége. Az sem, amely a hivatali idejében volt, az pedig végképp nem, ami a magánéletéhez kötődik. De van egy „vesszőparipám”: a családon belüli erőszak! Nem pusztán azért, mert egykor magam is részese voltam szinte minden árnyalatának, hanem elsősorban azért, mert ma is sokezer embert érint, mégis a rendszer a csomagoláson kívül még érdemben nem változott az elmúlt ötven évben… És ez felháborít!

Apró porszemek vannak: néhány civil kezdeményezés, fáradhatatlan, lelkes emberekkel, de csepp a tengerben! Mint amelyeket én is próbálok a „Vedd észre” kampányommal – persze, vannak ennél sokkal sikeresebbek, támogatottabbak, de a legnehezebb helyzetekre továbbra sincs megoldás: a hatóság nem tud ott lenni, amikor kell, nem tud segíteni abban, amiben a leginkább kellene – és még mindig sokszor az jön ki egy ügyből „nyertesen”, akinek több a pénze, vagy jobb a kapcsolata.

Számomra ezért volt fontos az Isztambuli egyezmény ratifikációja! Az ország vezetőinek számára pedig pont ezért nem… Varga Judit – aki újabban épp a családon belüli erőszak áldozatának szerepét veszi magára – kifejezetten „politikai hisztinek” titulálta a kinevezésének idején. Szerinte ugyanis a nők nagyon jól vannak Magyarországon, nem kell választaniuk a család és munka között, és a kormány keményen fellép a családon belüli erőszak ellen is.

Nos, lehet, hogy számára ez a valóság, de én sajnos ennek az ellenkezőjével szembesülök naponta! Kicsit az az érzésem, mintha nem is egy országban élnénk, pedig mindketten bejártuk határtól határig. Valahogy mégis más dolgokkal szembesültünk! Így hiába vártuk volna, hogy ő hozzon majd változást ebben a témában, hiszen ezek szerint a problémával sincs tisztába – hogyan is lenne képes megoldani?!?

A valóságnak ezen az oldalán maradnak az apró cseppek: a civil segítő kezek, mozgalmak, üzenetek, amelyek néha erőt, ötletet, néha csak jobb perceket, de máskor – ha szerencsésen állnak a csillagok – valódi menedéket adnak!

Sokszor egy-egy apróság, egy mások helyett megfogalmazott gondolat, egy ébresztő üzenet is elég, hogy valaki a sorsát végre kezébe vegye, és kilépjen az áldozat szerepéből… Fontos, hogy lássa, érezze: van kiút, lehet másképp! Hogy mindaddig újra lehet – és kell! – kezdeni, amíg a szív képes dobbantani… És néha a környezetet kell ráébreszteni, hogy vegye már észre, mi folyik körülötte…

Egy ilyen „ébresztő” lehet Az elfelejtett tejföl címen sok emberhez eljutott kis videó is, fontos üzenetet hordozva magában! Többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy a szeretet sosem árt! Nem bántalmaz, és nem csak az az erőszak, ha rendszeresen fizikailag bántalmaznak valakit, hanem az is – és ez nagyon fontos! – ha rendszeresen gyalázzák, elnyomják, ha mások gátolják azt az alapvető tézist, mely szerint „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.” És ez mindenkinek jár!

Csakhogy ez a videó most „mémmé” alakult: tejfölös poharakon virít az exminiszter exférje. Nem ismerem – nem is érdekel – Varga Judit magánélete. Csak azt tudom, hogy akinek része volt a családon belüli erőszak bármely formájában, az nem tudná nyilvánosan kijelenti, hogy az Isztambuli egyezményt pusztán politikai hisztinek minősíteni, és végképp nem jutna eszébe, hogy egy ilyen videót politikai üzengetésre használjon fel!

Sajnálom és egyben végtelenül dühít, hogy egy nő, többszörös anyaként – véleményem szerint ugyan csak bábként, de mégis – olyan magas pozícióba kerül, ahol már tehetne valamit nőkért, gyerekekért, áldozatékért, mégsem tesz semmit… sőt!

Nem tudom, van-e bármi alapja a sugallatának, hogy ő is a családon belőli erőszak áldozata volna. Ott, ahol könnyű átesni a komondorokon, közlekedni pedig ildomos ereszen vagy ablakon át, ott bizony ez is megeshet. Csak azt tudom, hogy sajnos nagy ez a közösség – és ő mégsem tett semmit, hogy fékezze!

Ha valóban érintett, akkor ennek ellenére nem tett semmit! Ha pedig nem igaz, csupán így próbál lejáratni valakit, vagy maga mellett szimpátiát szerezni…

Nem tudom, melyik a valóság, de bármi is a helyes válasz, ugyanaz a végeredmény: szégyellje magát!