Régi felvetés a majomketrec előtt, hogy ki van kint és ki van bent? Hasonló gondolatok jutottak ma eszembe, amikor azzal viccelődtem, hogy ha kinyírom a barátom, mert hülyeségre készül, akkor utána súlyos börtönévek várnak rám. Persze, csak vicc volt az egész, mert sosem bántanám és amúgy sem hiszek az erőszakban, de eljátszottam a gondolattal, hogy…
A Vadászati világkiállítás a világot ugyan kicsit szűkre szabta (jóformán csak a szomszédos országok voltak jelen), de cserébe mindenféle gondolatoknak bőségesen jutott hely. A többség persze a hetvenmilliárdos költségvetéssel van elfoglalva, egy-egy csoport élteti vagy épp szidja a vadászokat, egy másik nagyobbacska a szervezőket – ezekkel nem is foglalkoznék, épp eleget olvashattok róla! Csakhogy volt…
Üsd a buzit, megérdemli! – futok bele már sokadjára az elmúlt napokban. Most éppen ők vannak terítéken, mert mindig kell egy ellenségnek lennie. Minden napra, minden órára! Mert akkor lehet őket okolni a rossz életünkért, a boldogtalanságért, minden vélt vagy valós sérelemért… Nem kell magunkba nézni, hogy mit tehetnénk másképp: elég gyűlölni! És a keletkezett…
Ránézésre csak egy kislány a sok közül, akinek az arcát festettem egy rendezvényen. Még a nevét sem tudom, akkora volt a ricsaj, hogy nem igazán tudtunk beszélgetni. Egy távoli faluban él, mindegy, hogy merre – sajnos egyre több helyen bukkanhatna fel. Persze: nem ő, hanem sorstársai. Amitől különösen ijesztő volt a helyzete, hogy itt nem…
– Szia! – köszöntem rá a fiúra, aki mögémparkolva épp kiszállt az autójából. Rám nézett, de szóra sem méltatott, így én is gyorsan túlléptem a dolgon és haladtam tovább az utamon. – Szia! – hallottam hirtelen egy bátortalan hangot, amikor elmentem mellette… Ezek szerint mégis hallotta a köszönésem, de csak most vette észre a táskát…
Én csak így hívom: sznobkávé! És sokáig el sem tudtam képzelni, hogy ekkora összeget kiadjak egy kávéért… Csak azért nem mosolyogtam meg másokat, mert a kávé számomra szent dolog, és – ha a 3-4 órás alvásaimhoz hozzáadjuk a száz alatti vérnyomásomat – egyben igazi életcseppeket jelent. Kávé nélkül lehet élni, de nekem még nem sikerült. Szerencsére…
Gizi néni magányosan éldegél egy körfolyosós ház földszinti lakásában. Ajtaját messziről jelzi a rengeteg növény, amelyeket minden reggel szertartásosan végig locsolgat. Állítólag beszél is hozzájuk, de ez valószínűleg csak pletyka. Talán kicsit bogarasnak tűnik, mégis mindenki szereti, ami érthető: mindig mosolyog, mindenkihez van egy jó szava, és bár már nyugdíjas, mégis állandóan sürög-forog! Korábban raktárt…
Nem szeretem a reklámokat! Önmagamat pedig különösen nehezemre esik reklámozni. Igen, tudom: néha szükséges rosszként meg kell tenni… Végre volt egy fél szabadnapom, gondoltam: csinálok a könyvemhez egy videós ajánlót. Nos, nem az lett belőle! Ha van két perced ajándékba: nézd meg! És mert a videó csupán másfél perc: még pont marad annyi időd, hogy…
Hetek, vagy inkább hónapok óta hallgatok! Erről a kormányról már aligha tudnék újat mondani, az ellenzék leginkább szóra sem érdemes, de legfőképp azért lettem csendes, mert azt gondolom: ennek most nincs ideje! Csakhogy ez az exkluzív interjú a köztévén, amit természetesen a Kormány Facebook oldala is online közvetített (nem mintha személyi kultusz lenne, ez simán…
Március 8-án mindenki a nőket ünnepli. Nem volt ez másképp gyerekkoromban sem – vagy mégis? A szakszervezeti ajándékon kívül – jellemzően konyharuha vagy kötény – kötelező kelléke volt az ünnepnek a hóvirág, szigorúan borostyánlevélbe csomagolva… Szép volt, de olyan kis semmilyen. Úton-útfélen árulták, az aluljárók is ezzel voltak tele – és mert a mértéktelenség egyre…