Hogy már van egy? Igen, tudom… de az MÉG van! És MÁR van cirkusz amiatt, hogy – sokak szerint teljesen feleslegesen, mert sem igény, sem pénz nincs rá – lebontanak, átépítenek a közeljövőben szinte mindent, ami ott található! – Na, ne szórakozzanak már velünk! – gondolják erről sokan, például azok, akiknek már… Tovább olvasom
Nyolc név: újságíró, színész, kémikus, pszichológus… az élet legkülönbözőbb területeiről érkező emberek. Három közös dolog van bennük: az első – és legfontosabb – hogy mind a nyolcan olyan értékeket teremtettek életük során, amelyet csak kevesen mondhatnak el magukról, valamint ők azok, akiket ezért a XXI. Század Társaság méltónak talált arra,… Tovább olvasom
Tűző nap, kánikula… a turisták sorra elfoglalják a dedikálóknak szánt székeket… Az ember azt gondolná: nem lesz itt semmi! Pedig kisebb csodák bújtak meg a pavilonok között! Jóval 30 fok felett jelez a hőmérő – sokan azt hitték, hogy ilyenkor mindenki strandra megy. Ehhez képest örvendetesen sokan jelentek meg a… Tovább olvasom
Nem tudtam rájönni, miért zavar a kép… Huszárpapa és két fia: Akár egy boldog családi pillanatot is jelenthetne, aminek nagy tisztelője vagyok. Mégis valahogy olyan mű! Kicsi koromban nem volt divat a huszárkodás, talán a János vitézt jelentette csupán számomra e szó – de ennek megfelelően még így is társult… Tovább olvasom
Szeretnél egy szép napot,De minden nagyon fáj.Jó szót várnál… bárkitől,De mindenki ordibál. Kirúgtak a melóbólNincs egy vasad se márBarátaid leléptekOtthon senki se vár. Bármi történt: reggel felkel a napRajtad múlik: kelj fel! Rázd meg magad.Menj tovább az úton, bárhogy is fáj,Rosszat mindig jó követ, de akarnod muszáj! Úgy érzed, hogy… Tovább olvasom
1Ki a völgyben hontalan, annak szirti trónja van. Mint gyönyörû rózsaág, övezi a gonoszság. 2Cirpegj, cirpegj, kõhegység. Hajam fáklya, övem jég. Nõvéreim póklábat,hült kígyóbõrt próbálnak. 3Arany talpam égre néz, szárnyam disznóröfögés, fátylam macskanyávogás, rõt uszályom jajgatás. 4 Megöltem a föld alatt egy kõ-szárnyú madarat. A fák gyökér-ágainem látják már szállani…. Tovább olvasom
Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár… Tovább olvasom
Mondanám, hogy „de jó volt”, és – alapvetően optimista lévén – próbálom is keresni azt a kis momentumot, ami jó volt ezen az estén… De nincs! Na jó, talán az a néhány ismerős arc, vagy az a tény, hogy együtt voltunk… Elismerem, az se volt egy jó indítás, hogy már… Tovább olvasom
“Magyarkodni” – az elmúlt évek egyik legérdekesebb új szava… Tarsollyal, meg Árpádsávokkal felvértezve hirdetni az igét (amely ráadásul alapvetően egy cselekvést kifejező fogalom lenne) – ez ma nagyon “menő”. A tiszta, érthető magyar beszéd, a magyar nyelv helyesírása már nem feltétlenül tartozik az elvárások közé… hát persze, hiszen a “magyar”… Tovább olvasom
…vagy legalábbis: megváltozott névvel, megváltozott funkcióval létezik tovább – a megszokott jó kis “BlueRiver” megszűnt létezni! A László nappal egybekötött búcsúkoncertet a Bajnok Rock Team adta – akik már oly sok estét színesítettek meg ebben a különleges környezetben. Jó este volt… jó hely volt… jó volt! További képek az estéről… Tovább olvasom