Egyéb

  • Kerti tündér

    Blog a blogban – vagyis mától útjára indult új blogom, amely a kertről szól… Konkrétan az én kertemről! http://mammykert.blog.hu Köszönöm, ha figyelmet szentelsz rá – és ha van valami jó tipped: ne kímélj! Kezdő vagyok, most fedezem fel ezt a világot, erről szól majd a blog!

  • Rémálom – nem az Elm utcában!

    „Karosszékből nézheti költözését” – hirdették oldalukon… Nos, nekem a karosszékben ülve csak a sírógörcs maradt! Pont egy hete, hogy boldogan élhetnénk új otthonunkban, de még mindig a költözés rémálmait nyögjük! Pedig profikat hívtunk – elvileg! A nevük legalábbis ez volt: Profi költöztetés… De a név sajnos nem mindig kötelez! Telefonon kaptam az árajánlatot – a koltoztetes.hu…

  • Sitten a Sajtó: lecsukták az újságírókat!

    – Csönd legyen! – csattant fel egy smasszernek látszó lény, mire a helyszínen megjelent sajtómunkatársak többsége kissé összerezzent.  Csupán egyetlen hölgy nevette el magát – azt hitte: valami vicc – de aztán ő is belátta: nincs menekvés, mindenkinek irány a fogda! Szólni sem mert senki! Szerencsére a szólás szabadságát egy pillanatnyi tétovaságon kívül valójában semmi…

  • A nagy „arckönyv” mindent lát?

    Tudtátok, hogy én vagyok a legszebb, a legintelligensebb, a legjobb barát és természetesen a legszexisebb is? Igen, és a legszerényebbet még nem is említettem, sok-sok adottságaim közül – bár mindezt nem én állítom magamról, hanem a Facebook! A kedvenc közösségi portál mostanában ugyanis azzal van telítve, hogy kit mennyire szeretnek, ki a legjobb barátja, lelki…

  • Volt egyszer egy(-két!) rock szentély

    …de elküldték a PeCsába! Majd azok után, hogy legendák „robbantottak” a színpadán – most egyszerűen lerombolják azt is… Hogy hogyan tovább? Ki tudja! Emlékszem, ifjúságom hajnalán majdnem poppernek lettem kikiáltva! Az ok egyszerű: ez a hajviselet nem csak jól állt, de elegendő voltam hozzá én is, és a hajam is. Vékony lábaimon a répanaci lényegesen…

  • Kockakő és rendszerváltás

    „Járom az utam, a macskaköves utam…” – énekelte Vámosi János hajdanán a szüleim, nagyszüleim legnagyobb örömére! A kellemes dallam az igen kellemetlen valóságot jelentette akkoriban: a frissen bizonyára szép és praktikus kövek az idő múlásával megkoptak, és nem csak csúnyák, de balesetveszélyesek is lettek! Legfeljebb arra volt praktikus, hogy a Péterfy kórház környékén a szülni…

  • Az én Árpi bácsim

    Azt a nagyon megtisztelő feladatot kaptam, hogy szervezzek egy megemlékezést a tiszteletére… Boldogan mondtam rá igent, mert – nem tudtam, mit vállalok, és mert – nem sok embert tudok a politikai életből szeretni és tisztelni, de Göncz Árpádot maximálisan! És azt gondolom, hogy ezzel sokan vagyunk így, ezért különösen nemes ez a feladat, a maga szomorúsága…

  • Próbamunkán…

    Esik! Tegnap még ragyogott a nap – ma meg egész nap úgy érzem, megfojt ez a szürkeség. És persze ilyenkor megáll az élet, a közlekedés – de azért nekem sikerült fél órával korábban érkeznem a megbeszéltnél… Nagy ügy – jobb, mintha késnék, nem? Síri csend van az irodában, még az esőcseppek kopogása is behallatszik, csak…

  • Emberség tükrében

    Kacagó gyerekhangra kaptam fel a fejem… Hat-hét éves gyerekek szaladgáltak és bohóckodtak két-három esztendős társaiknak, néha egyet-egyet ralizva a kisebbek babakocsijával. Bevallom: felüdülés volt ez a zaj, afféle zene füleimnek a nagyváros hangzavarában… Nézem a boldogan szaladgáló gyerekeket, akik – úgy tűnik – a világ minden tájékán egyformák! Ők ugyanis egy „Tranzit” felirattal ellátott helyen…