Blog a blogban – vagyis mától útjára indult új blogom, amely a kertről szól… Konkrétan az én kertemről!
Köszönöm, ha figyelmet szentelsz rá – és ha van valami jó tipped: ne kímélj! Kezdő vagyok, most fedezem fel ezt a világot, erről szól majd a blog!
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Holnap húsvét hétfő, a locsolkodás ideje… évente egy nap. Vannak, akik minden nap locsolnak, csakhogy nem piros tojásért, hanem az életünkért, és nem hölgyek fejét, hanem piros lángnyelveket. Értük, az ő becsületükért – és a mi biztonságunkért készült ez az írás, amelynek most folytatását olvashatjátok. Sajnos az ismert sajtók az előzőhöz hasonlóan ezt sem vállalták…
Nem tudtam rájönni, miért zavar a kép… Huszárpapa és két fia: Akár egy boldog családi pillanatot is jelenthetne, aminek nagy tisztelője vagyok. Mégis valahogy olyan mű! Kicsi koromban nem volt divat a huszárkodás, talán a János vitézt jelentette csupán számomra e szó – de ennek megfelelően még így is társult hozzá a becsület, a küzdelem,…
Cikáznak fejemben a gondolatok… Értem én, hogy ismét megetették a magyar embereket, és valami látványos csinnadratta mögé bújva – minden előzetes nélkül – létrehoztak egy szerződést, amely tele van titokzatos, megkérdőjelezhető, ámde unokáink életére is kiható dolgokkal. Igen, én is követelném a számonkérést, a magyarázatot, a lehetséges jogorvoslatokat, a megfelelő tájékoztatást és a felelősöket. Mert…
– Csönd legyen! – csattant fel egy smasszernek látszó lény, mire a helyszínen megjelent sajtómunkatársak többsége kissé összerezzent. Csupán egyetlen hölgy nevette el magát – azt hitte: valami vicc – de aztán ő is belátta: nincs menekvés, mindenkinek irány a fogda! Szólni sem mert senki! Szerencsére a szólás szabadságát egy pillanatnyi tétovaságon kívül valójában semmi…
Végig aggódtam, ahányszor útnak indult valamelyik gyerekem… Pedig mindig jó kezekbe adtam őket – mégis rezzentem minden váratlan telefoncsörgésre! Nem tudom, és nem is akarom elképzelni, mit érezhetnek most azok a szülök, akik hiába várják haza gyermeküket, vagy akár azok, akik túlélték ezt a tragédiát… Belegondolni sem merek, hogyan és mikor fogják feldolgozni, hogy ők…
„Karosszékből nézheti költözését” – hirdették oldalukon… Nos, nekem a karosszékben ülve csak a sírógörcs maradt! Pont egy hete, hogy boldogan élhetnénk új otthonunkban, de még mindig a költözés rémálmait nyögjük! Pedig profikat hívtunk – elvileg! A nevük legalábbis ez volt: Profi költöztetés… De a név sajnos nem mindig kötelez! Telefonon kaptam az árajánlatot – a koltoztetes.hu…