Egyszer csak arra lettünk figyelmesek: valami elkezdődött! Harminc év távlatából ma már mindenki úgy emlékszik, ő maga is részese volt, de ez persze nem igaz… Rendszerváltók voltunk, akarva-akaratlan – de azért korántsem volt ez annyi ember érdeme, mint ahányan ma hirdetik magukról! De ez a lényegen cseppet sem változtat, a rendszer megváltozott! Vagy legalábbis: ezt…
Hét másodperc! Ennyi állt a rendelkezésükre… Szinte csak egy pillanat, ahhoz is kevés, hogy észre vedd: baj van! Nagy baj… Hét másodperc! És mire feleszmélnél, már körbevesz a 15 fokos víz bénítóan fagyos ölelése, átláthatatlan sötétsége és az áramlat, amely akkora, mintha az autópályán állva utaznál egy kocsi tetején! Hét másodperc! És talán még…
Hogy mennyire keresztény az az ország, ahol a kormány tagjai és szócsövei úgy beszélhetnek a pápáról, ahogy mifelénk ezt megtehetik… – nos az is „megérne egy misét”! „Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között. Európa DNS-e vagyok, annak az őrzője.” – mondotta nemrégiben az ország első embere, és nincs okom, hogy kételkedjek…
Hatalmas volt és épp felém trappolt! Kicsit már-már ijesztően, de mégis volt benne valami szép! Talán az, ahogy a kékes-fekete páncélján tükröződött az ég, és ezerfelé dobta vissza róla sugarait a Nap! Mintha ő maga cipelte volna a hátán a napfényt, melyre oly régóta vágytunk… Komótosan baktatott, keresztbe az úton, és én hálás voltam neki,…
– Alapos vizsgálatot kérek mindenkitől! – utasította a miniszterelnök a hajókatasztrófa ügyében vizsgálódó hatóságokat. Akár nemes gesztus is lehetne, akár tisztelgés az áldozatok felé, a hiba biztos bennem van, hogy nekem a bicskámat nyitogatja a zsebembe ez az ártatlannak tűnő (de inkább hatalmat fitogtató) mondat! Igen, én is ismerek legalább egy viccet a hülye rendőrről…
Csúnyán összetört autó áll a kereszteződésben. Afféle családi autó, ami már szinte kisbusz… Keresztben odavetve, minden irányból lefoglalva a sávokat, kikerülni szinte lehetetlen. Kiderül: hármas karambol volt, a roncs egy trolival és egy taxival ütközött, a tűzoltók emelték ki az autó vezetőjét. A sor minden irányban a végtelenbe kígyózik… Néhányan nyomják a dudát, én csak mérges…
Ülök az autómban, a reggeli forgatag utolsó felvonásának statisztájaként. A Síp utcából haladnék a Rákóczi útra tartva, de a gyalogosok feltartják a kiforduló autókat. Harmadik vagyok a lámpánál, még bármi megeshet, de a gyalogosok soha véget nem érő folyama gátat vet az autók haladásának. A lámpa felettem végül megsárgul a várakozástól, én pedig csendes beletörődéssel…
Ausztria itt van a szomszédban, mondhatni: határtalanul közel. Bár ez a távolság meglehetősen relatív, én rájöttem, hogy – a minimálbéren, az egészségügyön, a sajtószabadságon, a (jó, befogtam! Szóval: sok „egyéb”) mellett – mi a különbség a két ország között! Ha például odaát pénteken nyilvánosságra kerül egy „cikis” videó – szombat délre lemond a főszereplő, estére…
Sokan tették fel a kérdést az elmúlt órákban: minek kellene történnie ahhoz, hogy nálunk lemondjon a kormány… Nos, a rövid válaszom: csodának! A kicsit hosszabb pedig: ha nálunk is minden ilyen bukás után kiírnák az előrehozott választást, akkor hetente kétszer járhatnánk ikszelni, ők meg nem győznék a manipulálást… – hát kinek hiányzik az?!? Nálunk egy…
A Fóti tó környéke valaha üdülőövezet volt – mára azonban benépesült. Szép környék, így sokakat az sem zavart, hogy csatornázás nincs, helyette földutak vannak. A helyiek egész jól megtanulták kezelni a helyzetet – eddig! Történt, hogy cirka két évtizednyi ígérgetés után végre elindult a csatornázás – ami idáig gátat vetett az aszfaltozásnak. A munkálatok okoztak…