Szeretetfészkek – avagy: Akcióban a Plüsskommandó

Negyven hét. Ennyi idő alatt fejlődik ki egy érett csecsemő az anyukája pocakjában. Csakhogy évente nyolcezer kisbaba első találkozása a külvilággal magában hordja az első próbatételüket is: ők azok, akik idő előtt, vagy esetleg más okból a kelleténél kisebb súllyal érkeznek közénk. És ilyenkor segítség kell nekik, hogy utólag felzárkózhassanak!

Csupán 450 grammnyi volt az a kicsi hős, aki az elmúlt évek rekordját tartja a Honvéd kórház koraszülött osztályán, ahol jelenleg is tizenkét apróság várja, hogy megerősödve, a kinti világra felkészülve szüleik végre hazavihessék őket. És ebben – akárcsak szerte az országban minden ehhez hasonló osztályon – jól képzett, elhivatott csapat támogatja őket, fáradhatatlanul. Orvosok, ápolók, gondozók… És persze: nélkülözhetetlenek hozzá a szuper gépek, eszközök, amelyek segítik a munkájukat, lehetőséget adnak az életre. Legalábbis: itt a Honvéd kórházban minden a rendelkezésére áll a csapatnak, hogy a pici hősök a legjobb ellátásban részesüljenek, mert ez egy III. besorolású PIC osztály (így nevezik hivatalosan a koraszülötteket ellátó részleget), amely a legmagasabb szintet jelenti: az 1500 gramm alatti babák számára is biztonságot nyújtanak, akár már a terhesség 24. hetében világra érkezett babákat is képesek befogadni.

A 24. héten megszületni – ez komoly kihívást jelent mindenkinek!

Ez így jól hangzik és valóban csodálatos – és szerencsére a „végeredmény” is többnyire egy kicsi csoda. De – aki látott már inkubátorban fekvő babát csövekkel körbe véve küzdeni az életért, az tudja: addig hosszú hetek, akár hónapok telnek el és meglehetősen ijesztő út vezet a célig. Félelmetes időszak ez a babának és a családjának egyaránt, de az itt dolgozók számára is komoly kihívás, csak a legjobbak képesek ezt a munkát végezni.

Így különösen felemelő feladatom volt a minap, amikor elkísérhettem és megörökíthettem, hogy van egy csapat, amely annak szenteli napjait, hogy segítse, lehetőségeihez képest tehermentesítse ezt a nehéz időszakot. Puha párnákat, igazi babafészkeket gyártanak, hogy az inkubátor ridegsége ellenére pótolják valamennyire az anyai ölelést. Segítik vele, hogy megtarthassák azt a pozíciót, amit a pocakban nem élvezhettek elegendő ideig. Takarókat gyártanak, lumbál kendőket… Szemvédőket, hiszen az idő előtt érkező babáknak sokszor még túl vékony a bőrük, így a szemük védtelen a fényektől. Szoptatóspárnákat, ami otthon, az időre érkezett babáknál talán csak kényelmi eszköz, de ezeknél a piciknél – ha végre már elég érettek ahhoz, hogy anya mellre tehesse őket – a biztonságot is jelentik, mert némelyik baba alig nagyobb, mint egy cső kukorica. Apró, speciális sapkákat varrnak, amelyek nem csak a hidegtől védik a pici fejeket, de az életüket biztosító csövek kezelését sem gátolják. És igen, angyalborítékot is csinálnak, azoknak az apró hősöknek, akik a küzdelem végén sajnos mégsem érkezhetnek haza, de szüleik ebben örökre megőrizhetik létük valóságát. Szerencsére itt, ebben a kórházban ez ritkán fordul elő: az elmúlt évben egyetlen baba volt, akinek álmait már az angyalok vigyázzák tovább.

Szóval sokféle dolgot készítenek, amelyekkel nem mellékesen az ijesztő gépek, fények kórházi hangulatát színekkel, mintákkal, vidámsággal töltik meg. És nem csak – kitalálják, az orvosokkal, ápolókkal egyeztetve folyamatosan fejlesztik és ezt követően – gyártják mindezt, hanem azt is megszervezik, hogy adományokat gyűjtsenek, így akár már egy kávé árával bárki hozzájárulhat ahhoz, hogy a mostanihoz hasonló ajándékcsomagok juttathassanak el a babákhoz akár itt, akár az ország többi koraszülött osztályán.

Ezúttal 2,5 millió forintnyi értékben érkezett adomány a Honvéd kórház PIC-jére, ahol a Covid miatt természetesen még az osztály közelébe sem mehettünk, de a csapat, akik vigyáznak rájuk, nos: ők örömmel fogadták a gondos tervezésnek köszönhetően az ő munkájukat is megkönnyítő kellékeket.

Amelyeket ráadásul akár otthonra is megvásárolhat bárki, hiszen az időre érkezett babáknak is kellemes és praktikus kiegészítőt jelentenek – és az erre fordított összeggel egyben hozzájárulnak a következő adománycsomag összeállításához is. Ha pedig csak segíteni szeretné valaki a munkájukat: licitálhat a Plüsskommandó árverésein, vagy csak egyszerűen felajánlhatja bankszámlájukra akár egyetlen csészényi kávénak az árát is, hozzájárulva ahhoz, hogy legközelebb is érkezzenek ehhez hasonló csomagok, vagy – ahol arra van szükség – akár komoly gépek, berendezések, életmentő inkubátorok beszerzését támogathatja.

Ha ez itt a végén kicsit „reklámszagú” – vállalom! Pedig – aki ismer, tudja: gyűlölőm a reklámokat. És azért nem vagyok tagja jelenleg semmilyen szerkesztőségnek, mert senkinek nem adom el a lelkem, senki szekerét nem tolom semerre. De ez más…

Ez pontosan egy csepp abban a tengerben, amelyen pöttöm babák vívnak kemény harcot, sokszor széllel szemben. És én szeretnék ebben a tengerben egy csepp lenni, hogy a hajójuk fennmaradhasson és minél biztonságosabb, kellemesebb legyen az otthonukhoz vezető út az élet tengerén! Velem tartasz?

Ha tetszett, add tovább:

Discover more from MammyPress Média

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Similar Posts

  • Egyensúly

    „A szomorúság mélységet ad. A boldogság magasságot. A szomorúság gyökeret ad. A boldogság ágakat. A boldogság olyan, mint egy ég felé törő fa, a szomorúság olyan, mint a föld méhe felé hatoló gyökerek. Mindkettőre szükség van, és minél magasabbra tör a fa, annál mélyebbre is hatol. Minél nagyobb egy fa, annál nagyobbak a gyökerei. Tulajdonképpen a…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Szív-árván

    Fekete-fehér gondolataim a Szivárványos buliról Hogy mit gondolok a Pride-ról, azt már évekkel ezelőtt leírtam – és bár a világ azóta többször fenekestől felfordult: az elveim ma sem változtak! Ma mégis valahogy más a helyzet… Mára ugyanis megtiltották a rendezvényt, méghozzá a gyerekek védelmére hivatkozva – mert őket legfeljebb szexuálisan zaklatni, alultáplálni lehet, drogcsempészésre használni,…

    Ha tetszett, add tovább:
  • |

    BÚÉK 2018

    Búcsúzik egy év, köszöntünk egy újat: ez most a vidámság, a mulatság ideje – és annak, hogy békés, boldog új esztendőt kívánjunk mindenkinek! Meg is tenném, de valami azt súgja: ez az év nem a békességről fog szólni… A világ – és sajnos benne a mi országunk kifejezetten – valamiért épp nem a béke felé…

    Ha tetszett, add tovább:
  • |

    A mesének vége…

    Nem kéne irkálnom… de ez a párhónapos öncenzúra miatt felgyülemlett bennem pár gondolat – és vagy magamban rágódom, vagy kiírom – hátha kaptok egy másik látószöget. Mindenekelőtt: mire számítottatok? Próbáltam követni a kampányt annak ellenére, hogy a kiválasztott személye számomra nem volt elfogadható. (Ezt sajnos az indulók mindegyikéről el tudtam volna mondani, de ő a…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Értékteremtők

    Nyolc név: újságíró, színész, kémikus, pszichológus… az élet legkülönbözőbb területeiről érkező emberek. Három közös dolog van bennük: az első – és legfontosabb – hogy mind a nyolcan olyan értékeket teremtettek életük során, amelyet csak kevesen mondhatnak el magukról, valamint ők azok, akiket ezért a XXI. Század Társaság méltónak talált arra, hogy 2014-ben a Hazám-díj átadásával…

    Ha tetszett, add tovább:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük