Kéne egy űrhajó!

Négy-öt éves lehettem… Nagyanyámnál nyaraltam, ültem a játszótéri hintában, és miközben veszettül hajtottam a magasba fennhangon énekeltem hozzá:

Felszállt az Orion
Benne McLane a parancsnok
Hasso a gépháznál
Atan a kilövőállásnál

Tamara ideges
Jack és Paula szerelmes
Zúgnak a harangok
Jönnek a piszkos varangyok.

szarnyaljunk.jpgA hinta volt az én űrhajóm! A Csillagok háborúja előtt sokan álmodoztunk ilyenekről, még szabadon szárnyalhatott a fantáziánk, és egy kávéfőzőről is képesek voltunk elhinni, hogy úrhajó! Ehhez képest nemhogy filmeken volt távoli a repülés minden formája a hétköznapokban, de egy szimpla repülőút is majdnem ekkora fantasztikumnak számított, hiszen csak a kiváltságosak jutottak az akkor még híres Malév közelébe – kivéve, ha meg akartuk lesni a felszálló gépeket… Mondjuk akkoriban egy erre alkalmas útlevél is súrolta a sci-fi határát! 

A repülés ősidők óta vágya az embernek, és ez ma sem múlt el: egyre feljebb, egyre magasabbra próbálunk eljutni… És mára szerencsére ebben már az útlevél színe sem korlátoz, legfeljebb a pénztárcánk vastagsága szabhat gátat vágyainknak!

Persze, ha az ember eljut egy miniszterelnöki bársonyszékig – vagy legalább annak árnyékáig -, akkor azért repkedhet kedvére, szerte a világban! Egyrészt munkaköri kötelessége, másrészt posztjához járó lehetősége is egyben – mint kiderült: akár focimeccsekre is simán átröppenhet az ember, ha gyermeki vágyait ötvözve szeretné megvalósítani! Apró ajándékként, avagy a honvédelem által biztosított gépeken – lényeg, hogy újra éledhet a fülben a „szárnyakat adunk vágyainak” szlogen! 

Jó, nem mindenkinek adatik meg! Még akkor sem, ha egyébként ez lenne a hivatása! Mert hát – nem olcsó mulatság! Talán ezért is kell kicsit álcázni – nem magángépet veszünk, hanem a sereg számára, de mi használjuk! Poén, nem? Oké, kicsit macerás a használata, mert még nem visz háztól házig a repcsi, és még ha a fel és leszállás biztosított is: azért a céges Audi mellé nehéz beparkolni egy gépmadárral!

24178760_82e36fa07e087858fa102747d7394908_wm.jpgSzerencsére most már ez sem lesz akadály: az év egyik első soppingolásának gyümölcse egy igazi mobil hangár, ami bárhol felállítható! Nagy szükség mutatkozik rá, talán az egyik legfontosabb beruházás! Valószínűleg akciójjjós is lehetett, hiszen a svéd forgalmazó elsőként nekünk értékesítette ezt a remek lehetőséget, áttörésnek minősítve a tranzakciót! És lássuk be: egy fenyegetőzésekkel teli új esztendőt megnyugtató lehet egy ilyen praktikus találmánnyal nyitni! Ki ne szeretne egy ilyet, ha focirajongó, vagy esetleg bizonyos hurok szorulása aggasztja rémálmaiban?!? Csak lesz rá 48 óra, és 11 ember…

Határ a csillagos ég – vagy akár felette egy picivel… Visszagondolva, milyen jó volt a hintában úrhajósat játszani: én azért még egy felcsúti űrközpontnak nagy szükségét látnám! És nem azért mondom, hogy ösztönözzem a projektet, csak jelezni akarom: lehet, hogy tényleg magasan szállnak a gripen gépek, de Anettka – repülésben és gyerekkori álmok megvalósításában is – nő létére sokkal magasabbra jutott! Hát szabad ezt hagyni?

Na ugye! – ahogy egy miniszterelnök mondaná…

Ha tetszett, add tovább:

Discover more from MammyPress Média

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Similar Posts

  • Rovott múlt

      Ma reggel ismét kaptam egy tudományos anyagot, amely azt hivatott igazolni, hogy már az általunk ismert civilizált kor előtt is létezett itt egy fejlett társadalom, amely piramisokat épített, magasan kulturált, és írása a magyarok rovásírásra emlékeztet. Olyan meggyőzően tálalta az írás a régészeti leletek sokaságát és a különböző kutatók következtetéseit, hogy akár igaz is…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Naugye!

    Azt kellene most mondjam, csak így egyszerűen: Bocsánat!  Hiszen alig pár napja morogtam itt is, hogy az állandó forgatások, és a filmesek viselkedése lassan élhetetlenné teszik a várost! Be kell azonban lássam: csak én nem voltam képes globálisan látni a problémát! Illetve dehogy, hiszen nincs is itt semmiféle probléma: csupán szeretet miniszterelnökünk zsenialitása, döntéseinek létjogosultsága nem…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Próbamunkán…

    Esik! Tegnap még ragyogott a nap – ma meg egész nap úgy érzem, megfojt ez a szürkeség. És persze ilyenkor megáll az élet, a közlekedés – de azért nekem sikerült fél órával korábban érkeznem a megbeszéltnél… Nagy ügy – jobb, mintha késnék, nem? Síri csend van az irodában, még az esőcseppek kopogása is behallatszik, csak…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Koppány, a király – Interjú Földes Tamással

    Éjszaka van, de most is épp próbálni készül. Én is: megpróbálom elrabolni őt, amíg beáll a zenekar. Állandóan játszik, volt Johny és Leopold Mozart, Lőrinc barát és Perc úr. Szerepeit még hosszan sorolhatnám – nekem az Elisabeth Luchienijeként lett nagy kedvencem. Három felnőtt gyermek édesapja – jelenleg az Operettszínház művésze: Földes Tamás.   – Operettekben,…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Várnai Zseni: Csodák csodája

    Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék,…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Kórház a stadion szélén

    Szép lett a „Fradi pálya”! Oké, nekem nem minden tetszik, de azért megfelel, a játékminőség árnyékában egyenesen kiváló a stadion! Nem spóroltak semmivel, legfeljebb itt-ott „ki” egy csepp anyagot – de az egy másik történet… Most csak gyerekkorom „libalegelője” érdekel, ahogy akkor hívtuk a pályát, ha bosszantani akartuk nagyapámat! Sokszor lett azóta – nagyon helyesen…

    Ha tetszett, add tovább:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük