BÚÉK 2O1G
Nem szeretem ezt az O1G-zést… mert Esterházy szavait juttatja eszembe:
Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá.
Márpedig az én életemnek én vagyok a főnöke, és bár egy pillanatig sem vitatom, hogy ez a nem épp dicsérő jelző majdnem tökéletesen illik Orbán Viktorra (majdnem, mert általában annak a sejtecskének még van elvi esélye, hogy emberré fejlődjön), azt gondolom, hogy egy ország miniszterelnökéről akkor sem illendő így beszélni, ha megkérdőjelezhető módon került ebbe a pozícióba! Ahogy tisztességes ember nem éget zászlót, nem trágárkodik a himnusz alatt (más országokét hallva sem)… Szóval, van, ami nálam „nem fér bele”!
Annak azért örülök, hogy született egy szimbólum, amely – ha szerintem vitatható is etikailag, de – önálló életre kelt: közösséget teremt, összefog embereket, csoportokat, és talán jó részüket nem csak trágárságra, hanem tettekre is sarkall!
És elnézve ezt az újévi jókivánságot az jutott eszembe, hogy talán ez a 2019-es szám nem véletlenül „adja magát” ehhez ennyire, talán ez az év hozhat valami változást! Jó lenne…
Ez már majdnem olyan, mint valami reménysugár…
Nincsenek illúzióim, nem gondolom, hogy minden baj megoldódna, sőt – meggyőződésem, hogy bármikor, bárhogyan lesz vége ennek a korszaknak, az fájni fog mindenkinek! De a születés is fáj, mégis túl kell esni rajta, hogy nekiinduljunk az életnek…
Jó lenne, ha már nem csak elvben tudnánk, hogy eddig minden rendszer véget ért, minden birodalom, uralom megbukott! És néha egy időre ez javulást hozott a világban…
Nem, nem adom az elveim – ez az első, és egyben utolsó, hogy helyt adok ennek a szimbólumnak -, mert szinte másom sem maradt, lassan csak ezek által létezem! De jó egy picit reménykedni, hogy egy befejezetlen múlt után talán lehet egyszer még valamiféle jövő!
Én azért maradok a saját új évi köszöntőmnél:
Discover more from MammyPress Média
Subscribe to get the latest posts sent to your email.