Nyugtával dicsérd a Napot!

Ha tehetem, minden nap megcsodálom… Gyakran meg is örökítem: lefotózom, olykor megfestem – igen, tudom, „uncsi giccsparádé” sokak számára, csakhogy ez engem kicsit sem érdekel: én szeretem és minden egyes alkalommal csodálattal tölt el! És – ha tehetem – többnyire meg is osztom ezt a csodát.

Nem, nem unom még! Lenyűgöző látványa, lehetetlen színekben pompázó tündöklése újra és újra elvarázsol! De van itt valami más is:

Minden naplemente látványa azt jelenti: ez a nap „megvolt”. Lehet, hogy nehéz volt, lehet, hogy életem legvacakabb napját tudom magam mögött, de megvolt: még itt vagyok, még élek, még megoldottam a feladatokat, még várnak rám újabbak… Még nem váltam géppé, legalábbis: még nem sikerült kiirtani belőlem, még vagyok annyira ember, hogy meg-megálljak egy pillanatra az élet apró csodái mellett – mint amilyen egy naplemente.

Csak egy napnyugta! Nem, valóban nem ehető és nem lehet kifizetni a számlát belőle – amire oly’ gyakran felhívják a figyelmemet. De azt jelenti, hogy még kaptál lehetőséget arra, hogy ezt megtehesd!

Veled és velem ellentétben a Nap ott lesz mindig! Ma is felkelt, így ma is nyugovóra tér. Volt fent és volt lent – így, sorban. Egyiket sem hagyhatja ki, nem cserélheti fel. Hogy hol mennyi időt tölt el, az változó, de az idő relatív: az édes pillanatok hamar tovaszállnak, a keserűhöz hosszú utóízzel fűszerezett örökkévalóságot társítunk, de valójában mindkettő csak egy pillanat, és követi a másik, váltakozva, körforgásban, a természet törvényének eleget téve…

Nem mellékesen: a legvakítóbb fény is a legsötétebb pillanatban születik, hogy onnantól kezdve fokozatosan vegye át a hatalmat – és amikor a legerősebb, akkor jelenik meg mellette a sötét, hogy újra ő nyerjen teret.

És mert megadatott, hogy részese lehessek ennek a körforgásnak: a lenyugvó nap látványa erősiti bennem a hitet és a reményt, hogy holnap viszontláthatom, újra a részese lehetek! Mert az éjszaka sötétje átveheti a hatalmat, de a körfogásnak hála: talán megint azon szerencsésekhez tartozhatom, akiknek lesz holnap, akire ráköszön majd a reggel. Borúsan vagy derűsen, de nap nap után…