Becsengettek…
Az illetékes minisztérium kézben tart mindent: a tankönyvek a helyükön – méghozzá ingyen! – , egy héttel korábban el lehetett költeni a jubileumi családi pótlékot (kereken 10 éve ugyanannyi!) és a hidak felzászlózva hirdetik: ez a családok éve, ez egy családbarát kormány! Tanár, diák és a szülők: mindenki boldog! Ugye, az?!?
Dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár biztos az, láttam a képeken! Boldog és büszke:
Szívből kívánok jó tanulást minden iskolába induló diáknak, és velük együtt szüleiknek is kívánom, hogy a 2018/2019-es tanév a sikerekről, az örömről és a büszkeségről szóljon!
– hirdeti Facebook oldalán, miközben megmutatja, milyen klasszul indul a tanév. Mosoly, egyenruha, jó társaság… Kis szépséghibája a dolognak, hogy ez egy több milliós tandíjjal üzemelő magániskola meghitt pillanata! Mert van, akinek ez jár – van, akinek az omladozó falak!
Na ja: büszkeség… Csakhogy azt már rég feladtuk!
Az alanyi jogon ingyenes tankönyvről lehet vitatkozni: ha csak a rászorulók kapnának, egyrészt magyarosan mindenki rászorulna hirtelen, másrészt azokat zárná ki belőle, akiknek lehet, hogy csak gesztus értékű intézkedés, de magasabb jövedelmük miatt többel is járulnak hozzá a közös kasszához – amelyben ez a többletkiadás összességében elenyésző. De hogy a rendszere megbukott, az sajnos már az előző tanévben beigazolódott: az ingyenes tankönyvekből (feledve, hogy mit is tartalmaz!) csak tanulni és tanítani nem lehet belőle, mert ugye: se aláhúzás, se széljegyzet… meg év végén begyűjteni, meg felvételire, érettségire készülni… – de hát ne akarjunk sokat!
Hogy hiányzik több mint 4000 tanár a rendszerből? Ez sem jelent problémát… Legfeljebb a maradékot terhelik majd kicsit jobban… Hogy már nem lehet? Mert már így is túlterheltek? Hogy már nincs magánéletük? Hogy mindezért alamizsnát kapnak és lépten-nyomon megalázó ellenőrzéseknek vetik alá őket? Nem probléma: legfeljebb jövőre kicsit több lesz a hiányzó! Vagy nem, hiszen aki nem tud máshova felvételizni, az még mindig a tanárira megy – lesz utánpótlás. Papíron. A többi nem számít…
Ugye, csak én vagyok a károgó vészmadár, akit zavar, hogy a tanterv alkalmatlan arra – vélhetően nem véletlenül – hogy írni-olvasni tudó, önálló gondolkodásra képes egyéniségek érkezzenek ki az oktatás rendszeréből! Persze: ez egyik korábbi rendszernek, kormánynak sem volt érdeke, de a jelenlegi ezen a téren különösen jó munkát végzett! Méghogy nem csinál semmit…
Lényeg, hogy a zászlók ott hirdetik a hidakon: ez a családok éve! Igaz, vagyunk pármillióan, akik nem tartozunk ezekhez a családhoz! De ugye, kinek mije van, annyit is ér…
Na ugye!
Discover more from MammyPress Média
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Az „ingyenes” könyveket egyszerűen meg lehet oldani: kell venni egy másodpéldányt és kész (ezt csináljuk mi is, mert nonszensz, hogy nem lehet jegyzetelni bele). A rendszerből pedig nem 4000 tanár hiányzik, mert a meglévő tanárok felét azonnal ki kéne rúgni olyan szinten alkalmatlanok a tanításra.
A szülők felét megy ivartalanítani kellene, mert alkalmatlanok a gyereknevelésre….. Én nyertem.
Érthető az indulat és sok mindenben igazad van. Sok tankönyv színvonala és tartalma… khmmm hagyjuk is…
Az ingyen tankönyvvel kapcsolatban viszont az a véleményem, hogy igenis a gyerekeire ennyit költenie kell egy gazdag országnak, vagy egy szegénynek még inkább. Járjon minden gyermeknek.
Ne ezt mérlegeljük. Vegye meg az állam de ne csak a haveroktól.
Én a tartós tankönyvnek sem vagyok ellensége. Át kell dolgozni őket olyanra, amibe nem kell firkálni, írogatni, mert nem munkatankönyv. Meg kell tanítani a gyermeket, hogy ott a füzete abba írjon, vagy tegyen bele lapokat, abba jegyzeteljen. Ez csak technika.
DE halkan és kis betűvel kérdezem, hogy a XXI. sz. második évtizedében, a felzárkózás (jó lenne, ha már előretörés lenne inkább) jegyében a diákoknak már nem hordozható gépet kellene adni a kezükbe? Ezzel pl. megoldódna a évenkénti tankönyv mizéria, a firkálható nem firkálható, borítani kell, nem kell borítani stb. problémája.
Ez BIZTOS TEHERMENTESÍTENÉ a gyerekeinket. Legalábbis a hátukat, gerincüket. 5-6 füzet tolltartó és rajzeszközök csak könnyebb lenne mint még ugyanennyi tk. munkafüzet stb.
Az esőerdőkről, a keletkező papírhulladék hegyekről és az informatikai hozadékról nem is beszéltünk.
Persze ehhez nagy levegő kellene, előzetes felmérések, költségbecslések, a tanárok felkészítése ELŐRE megfontoltan az ő véleményüket is kikérve. Fokozatosan és kiegészítő képzésekkel.
Ja, hogy ez átfogó tanügyi reform lenne? Hát… bothúzásból és hátrafele nyilazásból csak a türk játékokon lehet érmet nyerni, a világ többi részén ezek annyit érnek, mint Bécsben a nix.
@Segna: Ez szerintem nem ilyen egyszerű, hanem egy nagyon-nagyon hosszú folyamat, amit ha úgy veszünk, el is indult a digitális táblákkal. Egyre több helyen van, és lesz is, és használni kell őket, mert jobban leköti a gyereket, mint krétával írni a táblára. De amikor erre azt mondja egy tanár egy nyílt napon egy másik iskolában, hogy „mi is megtanultunk digitális tábla nélkül írni”, akkor még messze vagyunk a tabletektől… nagyon-nagyon messze…
@laposmacska: sajnos messze vagyunk, de el kell indulni. Én sem írtam, hogy egyszerű lesz. DE Minden nagy út az első lépésekkel kezdődik. Erre kellene a minisztériumnak pl. erőforrást és pénzt szánni, hogy ezt az utat megtervezze, megszervezze, leegyeztesse, mert erre a túlterhelt tanároknak/iskolai vezetőknek nincs kapacitása, sem rálátása sem adott esetben szakértelme.
Meg kell hallgatni a tanárokat, de az olyan mondatoknak nincs helye, hogy mi is megtanultuk úgy, így szoktuk, Petőfinek is jó vóut az úgy, minek az…
Egyébként rosszul kérdezték, valahogy úgy kellett volna, hogy véleményed szerint mi kell ahhoz, hogy ez bevezetésre kerülhessen, neked ehhez mire lenne szükséged?
Ez is egy szakma, és ehhez értőknek kellene a minisztériumban ülnie, és nekik kellene ezzel foglalkozni.
Ne adj, isten nem egy fogalmatlan nyíregyházi másodvonalbeli exúszót kellene odarakni, sportérdemei elismeréseként, és akkor nem neked, nekem, meg a szülőknek, és más jószándékú laikusnak kellene ezzel foglalkoznunk.
(spec én eredetileg tanár végzettségű vagyok és emellett jogot tanultam, és tanítottam is, plussz van gyerekem… 😉 DE EZ EGY SZAKMA! és döbbenet, hogy nem is hallani ilyen tervekről…
Én elhiszem, hogy Posványospusztaalsón még mosdó sincs, és sok helyen kréta hiány van, de ne a leggyengébbre tervezzünk már!
Legyen több sebességes az oktatás, ne toporogjon már mindenki csak azért mert a legelmaradottabb területeken XIX.-i viszonyok vannak.
Ami szégyen és külön program kellene rájuk, de a világ sem vár ránk.
@Medgar: „mert a meglévő tanárok felét azonnal ki kéne rúgni olyan szinten alkalmatlanok a tanításra.”
Erős szavak. Én inkább a kötelező át, és tovább képzést javasolnám, a folyamatos tréningeket, az objektív értékeléseket, és az ahhez kötött tényleges és differenciált anyagi megbecsülést, és ne adj isten 5-10 évente egy év szünetet, amikor nem taníthat, hanem a tanügy más területén kell tevékenykednie.
Kedves Posztoló!
A gyerekek arcát ki kellene takarnod, mert kétlem, hogy van a szülőjétől írásos hozzájárulásod. A hölgy közszereplő, de a gyermekei nem azok. Tartsuk tiszteletben a személyiségi jogaikat. Mellesleg beperelhet az anyjuk.
Ennél azért az előző húsz-egynéhány év lényegesen jobb volt, sőt a negyven jó része is, ha figyelembe vesszük a mobilitás lehetőségét. Az első generáció ugyebár általában munkássá lett, a gyerekeik már diplomát szerezhettek.
Ezzel szemben, aki most szegény az nagyon nagy eséllyel az is marad.
@Segna: A hölgy tette nyilvánossá – be is linkeltem… Igen, vitatható, de ő tette elérhetővé. És gondolkodtam is, hogy kitakarjam őket…
De a gyerekek tényleg édesek, és tényleg senkinek semmi köze hozzá. Ez magánügy (amit az anyjuk osztott meg a nyilvánossággal).
A közügy ott kezdődik, hogy miért érzi úgy, hogy nem megfelelő számára az állami finanszírozású közoktatás? Mert nem akarja, hogy gyerekei a „pórnéppel” keveredjenek – vagy mert maga is tudja, hogy propaganda ide vagy oda: a jelenlegi oktatási rendszer többet árt a gyereknek, mint használ? És ezek a válaszok nagyon is közügyek….
@Segna: Ezekkel teljesen egyetértünk: én is amellett vagyok, hogy alanyi jogon járjon. Ezt indokoltam is: csak visszaélések lennének, plusz azoktól tagadnák meg a költségvetés számára elenyésző összegű támogatást, akik eleve többet tesznek bele a közösbe (elvileg).
A jövő… mondanám, hogy még nem kezdődött el, de sajnos csak mi nem tartjuk a lépést!