Tablettás sorskerék

Abszolút abortuszellenes vagyok! De vannak olyan helyzetek, amikor ez az elveim ellen való dolog egyszerre három életet ment meg – és ez fontosabb kell, hogy legyen, mint bárkinek az elvei. Akár az enyém, akár az egyházé, akár a kormányé!

Ha megtörténik a baj és nincs más választás, mint a terhesség megszakítása, akkor jó lenne, ha ez a lehető legemberségesebb módon zajlana le, a legkevesebb fájdalommal és szövődménnyel – például az ijesztő küret helyett egy tablettával. És erre végre lehetőség is volna, ha a politika nem szólna bele ebbe is… Teszi ezt ráadásul a vallásra hivatkozva, amit még talán méltányolnék, bár ez is csak egy elv, amelyet az emberi élet tisztelete felül kéne, hogy bíráljon. De hogy arra hivatkozzanak, hogy mindezt a nő érdekében, a nő védelmében teszik – ez már meghaladja a toleranciaszintemet!

A tablettát világszerte a legtöbb helyen jóváhagyták, de nem véletlen, hogy általában kórházi körülmények közötti alkalmazását írják elő a szakemberek. Utóhatása – aki már veszített el babát, az tudja – cseppet sem kellemesebb, mint a műtéti beavatkozás, csak épp kevésbé megalázó körülmények között történik, és ami még ennél is fontosabb: kevésbé veszélyezteti azt, hogy a megfelelő időben majd szülhessen a nő…

Milyen élete lenne annak az anyának és gyermekének, aki betegség alatt fogant? Vagy aki egy italába csempészett partidrog hatása mellett maradt terhes, és azt se tudja, ki tette ezt vele? Vagy ahol már érzik, hogy itt a kapcsolat vége, és épp válni készülnek? És még hosszan sorolhatnám azokat az élethelyzeteket a peches 1% bejövetelétől a hirtelen lakás nélkül maradtakig, amelyekben a gyermekvállalás minden, csak épp nem szerencsés sorsfordulat – még ha meggyőződésem is, hogy sok nehéz helyzetben épp a gyermek ad erőt a talpraálláshoz!

Senkinek ne legyenek illúziói – néhány felelőtlen fruskát leszámítva, akik fel sem fogják helyzetüket, ez mindenkinek nagyon nehéz döntés. De a legfontosabb: az én testemről, az én lelkemről van szó! Szeretném, ha az ÉN döntésem lenne! Mert bárhogyan is döntök, nekem kell viselni a következményeit!

Ha tetszett, add tovább:

Discover more from MammyPress Média

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Similar Posts

  • |

    Holdvilágos éjszakán…

    …miről álmodik a lány? – daloltam zsenge ifjú koromban. Nos, attól tartok, talán már nem jelenthetem ki, hogy kifejezetten a lánykoromat élném, de azt tudom, hogy én mostanában miről álmodom… Például arról, hogy élek! És hogy az élet tele van kihívásokkal, amelyek nem feltétlenül csak negatívak lehetnek, és én helytállok. Hogy a lehetetlen csak az…

    Ha tetszett, add tovább:
  • | |

    Meddig tűrjük még?!?

    Meddig tűrjük még?!? – teszik fel egyre többen a kérdést a közösségi portálon. De valójában nem tudom, mit szeretnének: forradalmat? Kivel? Mivel? Tüntetni még néha szabad, bár legfeljebb maroknyi ember részvételével, ami valahol érthető: minden kreativitásomat latba vetve sem tudom elképzelni, amint a mostani kormány – jó, ne dumáljunk mellé, mert a kormányzáshoz amúgy sincs…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Nemzeti (Dohány)Szívás

    Hazafelé tartva a sarkunkon nagy betűkkel hirdetik: ITT NEMZETI DOHÁNYÁRUDA NYÍLIK! Egy pillanatra azt hittem, egy hálás nyertes, de aztán eszembe jutott: a Széchenyi kártyánál is kötelező táblával is fennhangon reklámozni, hogy szeretett kormányunk volt olyan jó fej, és ő adta a pénzt… Ha tetszett, add tovább: Discover more from MammyPress Média Subscribe to get…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Egész úton hazafelé azon gondolkodám…

    …miként jött a névváltás ötlete a Petőfi laktanyán! Azután kicsit megnyugodtam: ezt már biztosan a béke szele fújta felénk… Talán legalább nálunk véget érhet a háborús vészhelyzet! Legalábbis a „hadügynek” úgy tűnik, immár az lett a legfőbb gondja, hogy (sok más átnevezés mellett, amelyeket bizonyára az Ellenség megtévesztése végett csináltak) a „Petőfi 200” évforduló alkalmából…

    Ha tetszett, add tovább:
  • |

    Szivárványos könnycsepp

    Emlékszem, alig volt pár hete – na jó, talán pár hónapja, amikor meséltem nagyapám történetét. Te tátott szájjal hallgattad, és utána megegyeztünk: mindketten így kívánunk távozni, ha majd eljön az ideje… Szegény kisöreg, eltemette nagyanyámat, majd csendesen ő is meghalt… ez az élet rendje, szép kor megéltek, két gyereket neveltek fel, öt unokájuk volt. Csakhogy…

    Ha tetszett, add tovább:
  • A hét képe: Bemutatom a barátom

      Szoros kapcsolat áll fent közöttünk, megérett arra, hogy a nyilvánosság elé tárjam… Ma készült róla ez a kép, de nem új a viszony: hosszú hetek, azt hiszem, talán már hónapok óta tart! Voltak nehéz pillanataink, merthogy van ugyan figyelmeztető lámpája, de a kis huncut nem használja… Így a már hetek óta plátói kapcsolatunk akkor…

    Ha tetszett, add tovább:

One Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük