Sajtószabadság – magyarosan

Azt mondják: itt márpedig jogállam, és sajtószabadság van! És én nagyon szeretnék hinni  ebben, ahogy abban is, hogy egy demokratikusan az ország élére megválasztott csapat nem hazudhat egy ilyen fontos dologban! Mondjuk, másban sem! Csak… – valahogy én mást tapasztalok!

Van-e szabad sajtó ott, ahol a közszolgálat sokmillió (adó)forintból fenntartott intézményei által közölt hírek szerint mintha meg sem történtek volna olyan dolgok, amelyeknek akár saját magam is részes voltam?

Ha a közszolgálat tudósításából tájékozódik valaki, akkor péntek este hétkor még nem tudhatta meg, hogy ezrek vonultak az utcára, hogy kiálljanak az Index mellett és/vagy a sajtó szabadságáért. Nem tudhatta meg, hogy két becsületbeli pert vesztett az az ember, akivel épp szerződést újít az állam. Vagy mit vett aznap – és egyáltalán kicsoda? – Mészáros Lőrinc. És még sok mást sem… Ellenben pontos képet kaphatott arról, hogy ránézésre kissé elpocakosodott miniszterelnökünk – hála a katonaságnak és az edzőtáboroknak – olyan jó formában van, hogy meg sem kottyan neki egy pár napos tanácskozás és a hátán is elvisz néhány libernyákot! Hogy ez a kifejezés kinek szólt és egyáltalán kiket takar pontosan? Nos, ez nem derült ki, ahogy az sem, hogy Karácsony Gergely mit gondol saját munkájának „tutyi-mutyi, hazug” minősítéséről. Ő ugyanis – bár a főváros polgármestere – a közszolgálatban nem kap szót. Pontosabban ő sem, merthogy közszolgálati csatornára ellenzéki politikus nem kerülhet be élőben. Legfeljebb vágva, és örüljön, hogy egyelőre még nem négyfelé!

Igaz, a kormány tagjai se nagyon kommunikálnak az ellenzéki média jelenlegi maradékában, noha nem csak híveiknek, hanem egy egész országnak a vezetése lenne feladatuk. Csakhogy az ellenzéki meghívásokra nem jelennek meg, a saját sajtótájékoztatóikra pedig nem hívják meg azokat, akik esetleg kínosat kérdeznének… Vagy bármit megkérdőjeleznének!

Így aztán akadoznak a hírek: országos rádió már nincs is olyan, amely ne az MTI által fémjelzett „fentről jóváhagyott” egyenhíreket sugározná frekvenciáján. Igaz, a fővárosban is talán csak a Klubrádió ad mást.Televízióban vidéken a közszolgálati csatornákon kívül a TV2 és az RTL jut el a háztartásokba, előbbi már beállt a sorba, utóbbit próbálják ellehetetleníteni, de még állja a sarat… Nyomtatott médiából lassan csak a helyi lapokat olvassák – megyétől függetlenül ugyanazzal a tartalommal. Aki nem megy az Interneten utána a híreknek, annak esélye sem lesz, hogy képet kapjon a valóságról.

Ez lenne a sajtószabadság?

Tény: én még leírhatom, amit gondolok dolgokról! Kirakhatom a Facebookra vagy a saját weboldalamra akár! Sőt, eddig kirakhattam a blogomra is, ami hajdanán a Népszabadság oldalán “lakott”, mostanában pedig az Index adott neki teret. Éltem is vele, így egy-egy irományom – ha az ügyeletes szerkesztőnek elnyerte a tetszését (sajnos: többnyire inkább a várható vita által generált kattintások és nem a tartalma miatt) – akár az index.hu címoldalára is kikerülhetett, ami öt-tízezer, de néha akár húsz-huszonötezer olvasóhoz is eljutott ezáltal. De ez már a múlt…

Marad a saját weboldalam és a közösségi portálon az ismerőseim – ami megtisztelő, és próbálok cserébe nem az agyukra menni, és legfeljebb egyszer osztok meg mindent. De még ha fizetett hirdetéssel próbálnám népszerűsíteni “firkáimat”, akkor is nehezen jutna el két-háromszáznál több olvasóhoz. Ráadásul ők sem feltétlenül merik megosztani, „lájkolni-kommentelni” írásaimat, mert megláthatja a főnök, ami akár az állásába is kerülhet!

Nos, jelen állás szerint ilyen a sajtószabadság magyaros módra! Elhallgatott, meghamisított hírekkel, bedarált vagy felszámolt szerkesztőségekkel, állástalan újságírókkal, semmibe belekiabált véleményekkel, fű alatt olvasott blogokkal…

„Eltakarom – de be nem fogom!” – hirdette a maszkom a pénteki tüntetésen. Én azért – vagy inkább: „csakazértis” – írok tovább! Hogy kinek és miért, azt néha magam sem tudom. A saját oldalamon bárki megtalál, egyelőre ott még nem szabhat neki gátat senki. Legalábbis: ma még nem… 

Talán majd egyszer lesz itt egy ország, ahol lehet egy blog, ahol még én is elférek! És a sajtószabadság is. Ha még emlékszünk majd rá…

Addig is: https://mammypress.hu/