RIP-Rock

Nem tisztem minősíteni senki produkcióját, nem az én dolgom eldönteni, hogy kinek mi tetszik. Hogy a saját világomba kit engedek be, arról pedig a távirányítóval vagy a jegyvásárlással döntök – és szeretem azt hinni, hogy a közönség is így tesz. Persze nem mindig, de az egy másik történet… Most sokkal inkább azon gondolkodom, melyik a borzasztóbb dolog: az, hogy egy ilyen performanszokkal tűzdelt produkció kell ahhoz, hogy a kevésbé populáris zene képernyőre kerüljön, vagy az a tény, hogy a rockzenét – amely a lázadás eszköze, és egyben a társadalom szócsöve volt mindig – következetesen úgy állítja be a média, hogy az idióták, bűnözők, alkoholisták gyülekezetének hangos hörgése…

X, és egyéb faktorokban bővelkedő jelenetek

Ha egy filmben a gonoszt akarják szemléltetni, az biztos, hogy rockerként jelenik meg, ha bántanak valakit, ha részegeket mutatnak – rockzene szól a háttérben.

Részeg ember igazat szól – tartja a mondás, és ennyiben valóban lehet köze a keményebb műfajnak az alkoholhoz, valamint az sem hátrány, ha az indulatoktól el- és felszabadultan tud egy kicsit létezni. De nem hinném – sőt! Kifejezetten nem azt tapasztaltam –, hogy a népszerű popzenekarok bulijain kiszáradva állnának a sörcsapok… és a drogosok száma is látványosabb a disco helységek közelében, tehát ez alapján sem kéne kategorizálni. A bűnözök pedig többségében fehér ingben járnak, bőr szerkó és farmer helyett öltönyben!

Feltehetően naivitás, hogy valaki szimplán a tehetségével akarjon ismertséget szerezni… Mégis hiszem, hogy ez azért a ló másik oldala, és van olyan arany középút, ami még vállalható eszközökkel mutatja be a tudományát bárkinek. A tehetségkutató műsorokban való részvételről azonban nem árt tudni: ők nem tehetséget keresnek, hanem showműsort csinálnak! Nem a belő értékek fogják érdekelni, hanem a nézettségi adatok! És bizony itt érvényesül igazán a régi kínai mondás: aki ki áll a sarokra, ne lepődjön meg…

Aki ellenben színpadra áll, annak legyen mondanivalója, gondolata, legyen szándéka, hogy ezeket átadja a közönségének… és az majd eldönti, hogy vevő lesz-e a valódi értékre, vagy hagyja magát megvezetni csili-vili showk jegyében! Nyugi, elárulom: utóbbi! De hogy miért? Az ismét csak egy másik történet…

Hogy a Bermuda RockbanD-nek van-e mondanivalója – azt legközelebb novemberben hallgathatod meg!