Azt hittük, itt a szabadság! Aztán kiderült, csak a funkciók változtak. Még a nevek is vissza-visszatérnek, annyira nem változott semmi. Illetve valami mégis…
Sokan vagyunk még, akik a hetvenes-nyolcvanas években egy jobb, egy szabadabb világról álmodoztunk. Majd jött a rendszerváltás, amikor azt hittük, végre eljött a mi időnk. Úgy tűnt, egy teljesen új világ vár ránk…
Valóban más volt annyiban, hogy immár nem a „felszabadító szovjet hatalom” diktálta, hogy mit és hogyan csináljon az ország, csakhogy – mint utólag kiderülni látszik – továbbra sem magunk döntöttünk a sorsunkról.
Az új hatalom a pénz lett! Ebben mérünk mindent, már ha van. De ha épp nincs, azt is pénzzé tesszük, a szó minden értelmében. Nem csak a hatalmas hiányt forintosítjuk, hanem hitelt hitelre halmozva próbáljuk megoldani az életet, kicsiben és nagyban egyaránt. Meg is lett az eredménye: az ország pontosan olyan helyzetben van jelenleg, mint a legtöbb itt élő család: eladósodva, reménytelenül várja, hogy mi lesz az agónia vége…
Nemhogy vagyonunk vagy legalább büszkeségünk, de már reményünk sem maradt. Eleinte azt hittük, hogy majd egyszer vége lesz a rendszernek, melyet ki lelkesedésből, ki hitből, ki kényszerből épített, miközben csak a légvárak növekedtek. Majd ha kimennek az oroszok – gondoltuk. Majd most, hogy rendszert váltottunk… Majd ha új kormány lesz… Lett is minden szépen sorban, de valahogy egyik se váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Visszaszavaztuk a régieket, a helyzet azonban csak továbbromlott. Megszavaztunk egy esélyt a fiataloknak – nekik bizonyára jobb is lett, az országról azonban ez továbbra sem volt mondható. Váltogattuk is őket, de a nyomor csak egyre nőtt.
És most itt állunk a csőd szélén, egy olyan kormánnyal, amely egyetlen kollégiumi szobából képes volt kitermelni az ország közméltóságának legfontosabbjait. Eközben egyetlen év alatt az élet minden területén sikerült lerombolni a biztonság utolsó szikráit is. Mindegy, hogy alkotmányos jogainkról, emberi értékeinkről van szó, vagy éppen az egészségügyről, a biztonságunkról, az oktatásról vagy akár a média szabályozásáról. Kifogyhatatlan a sor, minden terület megkapta a maga kegyelemdöfését. A délben beadott és éjjelre elfogadott törvényi sorozatgyártás segítségével elérték, hogy orvosaink sorra hagyják el az országot, a fiatalok feladják továbbtanulási terveiket… a gyerekek már most utálják, amit majd tanulniuk kell, és senki nem érezheti magát biztonságban. Sem anyagilag, sem emberileg.
A remény hal meg utoljára – szokták mondani. Csakhogy új név jelenleg nincs a palettán, a régieknek nincs esélyük sem változásra, sem változtatásra. Talán az összefogás segítene – de lassan már nincs is miért összefogni. És nincs kinek, hiszen szinte mindenki a túlélésért küzd…
A remény tehát nyugodjék békében: élt 22 évet. Örüljünk, ha az ország túléli. Ha túléljük, és még tudunk majd örülni…
hát, ami egy olyan belterjes koleszszobában ment, nem is csodálkozom.
a testi kapcsolatok sokáig az összetartozás érzetét keltik…
néztem az összetartozás napján a zászlófelvonási ceremóniát, ott álltak hárman a parlament előtt: áder, orbán és kövér, és ugyanez jutott eszembe: egy baráti kör vezeti most az országot. vajon nem rettennek meg néha attól, ahová jutottak?
Már megint ez a demagógia. Persze, hogy a mostani kormány tehet 2 év alatt mindenről. Nem a patkány szocialisták lopták széjjel előtte 8 évig, nem ők adták el az ipart, a közműveket. Nem az istenített Antall József tehet róla, aki ragaszkodott hozzá, hogy visszafizessük az államadósságot teljesen, pedig tárgyaltak volna a csökkentésen. Ők tehetnek a kárpótlásról, ami nem ért semmit, de a kalózprivatizáció melegágya lett… Szóval tényleg, most, hogy olyan kormány van, aki nem a koszos prolikat, a cigányokat meg az egyéb inproduktív elemeket sajnálja, most lehet szűkölni…
Mammy, ezek szerint elkábítottak a rendszerváltási ügyben.
Biztos vagy benne, hogy most nem vagy elkábulva?
[vaddiszno](#1391987) Én nem szűkölök, csak elkeseredett vagyok. És nem 2 évről, hanem 22-ről beszéltem…
Egyébként egy kormány ne sajnáljon senkit, arra ott vannak a civil szervezetek. A kormány kormányozzon!
[apafia](#1392004) Szó se róla, kábítottak eleget, de sajnos immúnis vagyok… Szeretem a meséket, de Grimmék történeteit épp úgy nem hiszem el, mint a politikusokét…
“Már megint ez a demagógia. Persze, hogy a mostani kormány tehet 2 év alatt mindenről. Nem a patkány szocialisták lopták széjjel előtte 8 évig, nem ők adták el az ipart, a közműveket. Nem az istenített Antall József tehet róla, aki ragaszkodott hozzá, hogy visszafizessük az államadósságot teljesen, pedig tárgyaltak volna a csökkentésen. Ők tehetnek a kárpótlásról, ami nem ért semmit, de a kalózprivatizáció melegágya lett… Szóval tényleg, most, hogy olyan kormány van, aki nem a koszos prolikat, a cigányokat meg az egyéb inproduktív elemeket sajnálja, most lehet szűkölni…”
És a koszos proli tehet az elmúlt nyócévről?!
És tényleg ez a megoldás, hogy az igazi bűnösök helyett bűnbakot képeztek és a pusztába száműzitek a koszos prolikat és egyéb inproduktív elemeket?
Legyetek átkozottak!