Ha az ember kicsit belefáradt az életbe, akkor jó megoldás, ha pihenni jár a munkahelyére! Ez persze még véletlenül sem azt jelenti, hogy ott lehet lazsálni – épp ellenkezőleg: egyik munkám során sem jut idő agyalni a problémákon, ellenben mindegyik különböző módon fáraszt ki, de egyformán feltölt. Kivéve, amikor a szokottnál is jobban…
Aznap épp lufikat hajtogattam egy céges rendezvényen. Korán kellett kelni, és nagy kihívások vártak rám munka után, így kicsit nyafogósabb (jó, legyen: hisztisebb!) voltam a szokásosnál, és épp azon sajnálkoztam, hogy milyen jó lenne az ott osztogatott tojásból nekem is… Mármint persze, nem nekem, hanem húsvét lévén azt reméltem: gyári és ajándék unokáim is vigyáznak majd, nehogy elhervadjak – nekik! Öt piros tojás… Szépek, jópofák, talán nem is olyan finomak, de kit érdekel: pont jók lennének, hogy a kisebb csemeték is meg tudják találni a kertben! Ki is fizetném, nem potyázni akarok, csak láttam lelki szemeim előtt, ahogy megtalálják, és – ejh, de jó lenne…
Persze, nem tettem semmit a nyafogáson kívül, azt is csak az egyik kollégának, ha két lufikutya között épp nem volt gyerek és felbukkant a hatalmas piros vágyálom. Túlélhető trauma!
Aztán munka végeztével a csapatunk vezetője előállt a meglepetéssel: mindenki kapott egy-egy piros tojást! Örültem, és meséltem, hogy ezen nyafogtam, és már épp azon agyaltam, hogy legfeljebb azt majd közösen kapják, és… – és kb. itt tartottam, amikor a mellettem álló kollégák átadták a tojásaikat nekem, hogy legyen az unokáknak! Boldogan tettem immár négyüket a kis szatyromba. Virult a fejem, mint csokitojáson a fólia, persze a boldogságtól! Annyira fellelkesültem, hogy már odáig merészkedtem: megkérdezem az épp ott pakolászó szervezőt, hogy nincs-e véletlenül még egy valahol… De mire megszólaltam volna, csak rám nézett és azt mondta: vegyél el nyugodtan egy tojást te is!
Volt öt piros tojásom…
Aki ismer, tudja: én vagyok az anti-villámhárító! Megjelenésem ténye képes a derült égből odavonzani a ménkűt, annak előfordulása, hogy én valamit megkapjak az élettől, csak mert nagyon szeretném – meglehetősen ritka volt korábban! Így már nem is a tojásnak örültem annyira, hanem ennek a ténynek, ennek a ritka pillanatnak! Repkedtem a boldogságtól!
Majd ezek után megjelent az a kolléga, aki hallgatta napközben a nyafogásom – kezében további piros tojásokkal… Mit lehet erre mondani?!?
Azért persze, nem tagadtam meg önmagam: még szinte be sem szálltunk az autóba, amikor a tojások erősen olvadni kezdtek, és pár perc múlva ezt olyan szintre emelték, hogy a szatyorból folyni kezdett a csokoládé… De kit érdekelt?!?
Most kicsit formatervezetten várják, hogy hamarosan érkező kicsi locsolóim megtalálják őket – és talán így is örülni fognak neki!
Én örülök! Nekik is, a tojásoknak is – nem beszélve a kollégákról, akik a tojás mellett egy csodaszép napot, és nem mellékesen: ilyen boldog perceket is jelentettek számomra!
Mindenkinek kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok!