Még a Törpök élete sem csak játék és mese…

sendeesmurf.pngNincs ez másképp felénk sem! Hallottál például a gonoszról, a csúf Hókusz Police-ról?

Hogy a héten már megbüntettek – rendben! (Nem, nincs rendben, de mit tehetnék? Ez van!) De szerda éjjel ismét kiemelten bántak velem – mármint: kiemeltek a sorból! 

Igen, az én vétkem: nem ellenőriztem aznap reggel, hogy a bérelt autó kötelezője rendben van-e – mert ha így tettem volna, akkor láttam volna, hogy múlt héten lejárt! Helyszíni bírság – rendesek voltak, a legkisebbet kaptam – 5000 Ft!

Igaz, ennek leadminisztrálása bő fél órát vett igénybe, ami – mivel épp két címre is pizzát vittem volna – egy örökkévalóságnak tűnt számomra is, és azoknak is, akik pizza helyett – éjjel! – csak egy SMS-t kaptak, hogy a vacsorájukat a hatóság épp feltartóztatja… Tudom, örüljek, hogy nem le! Mert akár a rendszámot is levehették volna, hiszen kötelező nélkül nem mehetek forgalomba, márpedig 2-ig az én feladatom volt meggátolni az éjszakai baglyok éhhalálát!

Ki is vittem még pár címet, majd – mintha csak éreznék, hogy nem kéne mászkáljak az autóval – egyszer csak elfogytak. Hallgatott az applikáció, és én is… már attól féltem: elalszom a kocsiban! Kezdtek nagyon nyúlni a percek, mert szerdán csak éjfélig van a klub, ahol ilyenkor várakozni szoktam – ellenben minden eszközöm (kezdve az agyammal és a tabletemmel) a lemerülés szélén volt, nem tudtam rajta semmit csinálni.

Háromnegyed kettő! Na jó, ez egy ilyen este… A fáradtság hatványozottan kezdett rám törni, így úgy gondoltam: lassan, de biztosan elindulok haza!

1:58 – már az utolsó kanyarok felé járok… és felhangzik a tablet ismerős csipogása: irány vissza!

Nem állítom, hogy nem fejlesztettem ismét tovább a káromkodási szókincsemet, de ez van: ha menni kell, hát menni kell! A pizzás fiúk legalább ennyire örültek a helyzetnek (már mindent letakarítottak, kezdhették elölről!), de örültek, hogy egyáltalán volt még, aki kivigye…

Hát persze: ez a dolgom! Kifizettem és indultam is! Váltani akartam, de már a kassza is szinte kész volt – hát adtam nekik kiszámolt pénzt. Nem jeleztek nagy címletet, még maradt így is egy kis váltó.  Csakhogy a címre érkezve kiderült: mégiscsak nagy pénzük van! Éjjel fél 3 lévén már esélytelen volt, hogy váltassunk bárkivel, a környéken megszűntek az éjjel-nappalik… Visszavinni már nem tudnám a pizzát, ha nem fizetnek – és amúgy is az a cél, hogy az éhes ember jól lakjon! 

Így történt, hogy a pizzatáskában felejtett bírságomra teljesen apróban számoltak le éjjel 3/4 3-kor 4500 Ft-ot…

Hókuszpók?!? Ugyanmár! Rajtam nem fog ki… Holnap folytatódhat a játék és mese

Ha tetszett, add tovább:

Discover more from MammyPress Média

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Similar Posts

  • Naugye!

    Azt kellene most mondjam, csak így egyszerűen: Bocsánat!  Hiszen alig pár napja morogtam itt is, hogy az állandó forgatások, és a filmesek viselkedése lassan élhetetlenné teszik a várost! Be kell azonban lássam: csak én nem voltam képes globálisan látni a problémát! Illetve dehogy, hiszen nincs is itt semmiféle probléma: csupán szeretet miniszterelnökünk zsenialitása, döntéseinek létjogosultsága nem…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Anyád!

    Sokszor úgy éreztem: elvette a gyerekkoromat! Haragudtam rá… anyaként azt kell mondjam, nem is alaptalanul. Bántott, megalázott, és megfosztott mindattól, amitől gyereknek, embernek érezhettem volna magam… Csakhogy megtanított mindarra, amivel az életben boldogulhatok. Megtanultam mellette, hogy mindig fel kell állni, hogy siránkozásra nincs idő: tovább kell menni és tenni a dolgomat! Megtanultam mellette, hogy első…

    Ha tetszett, add tovább:
  • | |

    A pillanat varázsa

    Nagyon fiatalon keltem útra. Kerestem a helyem, de sokáig a láthatatlan szürkeség mögött rejtőztem még önmagam számára is. Tele bizonytalansággal, félelemmel… Sokáig azt reméltem, hogy talán majd egyszer eljutok oda, ahol végre biztonságban érezhetem magam… Aztán az élet újra és újra megmutatta, hogy nincs ilyen hely. Egyetlen telefonhívás…Egy baleset…Egy betegség…Egy döntés…Egyetlen pillanat… Ezek egyenként is…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Startra készen

    Naná, hogy minden ilyenkor jön közbe! Szól a telefon, nincs meg a kabátom, és a gyerek leckéjét is meg kellene még néznem – pedig lélekben már a szerkesztőség (sokkal inkább: A Szerkesztőség) asztalai között bolyongok. Napok óta nosztalgikus eufória uralkodik rajtam! 3-4 éves korom óta mindig együtt éltem valamilyen formában az újsággal. Egy újságos pavilonban…

    Ha tetszett, add tovább:
  • |

    A hírek szerelmese

    Még négyéves sem voltam, amikor a Rákóczi út egyik újságpavilonja jelentette számomra az otthon melegét. Mai fejemmel, anyaként visszanézve ettől azért néha elkerekedik kissé a szemem, mégsem panaszként jegyeztem ezt le, hiszen nem csupán gyerekkorom legboldogabb időszakát jelentette nekem, de olyan lehetőségeket is teremtett, amelyekről a legtöbb (hmmm! kis pisis) ovistárs nem is álmodhatott magának….

    Ha tetszett, add tovább:
  • |

    Mammy Csodaországban

    Már rég elengedtem, hogy valaha megvalósuljon az álmom és kipróbálhassam, milyen érzés balerinaként röpködni, hajladozni, a test és a lélek harmóniáját zenével fűszerezve megmutatni… Aztán egyszer csak mégis megtörtént! Ez már eddig is olyan volt számomra, mint egy tündérmese, de tegnap ráadásul „szintet léptem” – és a haladók közé csöppentem! Bonyolultabb, összetettebb feladatok, forgások, ugrások……

    Ha tetszett, add tovább:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük